A keresztyén gyökereit megtagadó Nyugat-Európával ellentétben a kontinens középső és keleti felén élők, Isten kegyelméből, most  még üldöztetés nélkül megélhetjük hitünket. Mégis, a kiüresedő templomok, a fogyó gyülekezetek szívszorító valósága része lett a mindennapjainknak. Hol van már a 90-es évek kárpátaljai ébredésének, zsúfolt templomainak látványa, az Isten megmentő kegyelmét elfogadó sokaságnak a szegénységben is boldog örvendezése?

 Ahogy kétezer éven át az volt, úgy ma is nagy kiváltság keresztyén családba születni, hittant tanulni, konfirmálni, már fiatalon gyülekezetbe járni, felnőttként annak terheit hordozni. Döntő fontosságú, hogy gyermekeink hívő óvónők, lelkipásztorok, tanárok hatósugarában nőjenek fel nem csak az egyházi, hanem az állami iskolákban is. Ha gyermekként, fiatalként egy gyülekezet lesz második otthonuk, akkor ezt felnőtt korukban is igénylik, ezt a mintát követik, utódaiknak is ezt közvetítik. Ezért a családoknak, a gyülekezeteknek, az iskoláknak nagy az ebbéli  felelőssége. A nemzet megmaradásának egyedüli záloga az Istenhez- tartozás.

 Ezektől a gondolatoktól vezérelve, Istentől kapott küldetése tudatában hirdette meg Gyülekezettörténeti Pályázatát a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Tanügyi Bizottsága 2018.őszén a kárpátaljai református líceumok tanulóinak. A felhívásra tizenkét pályamű érkezett.

Dicséret illeti azokat a diákokat, akik a téli vakáció során időt szántak arra, hogy gyülekezetük történetéhez a parókia vagy líceumuk könyvtárában forrásanyag után kutattak,  kérdezték lelkipásztorukat, idősebb gyülekezeti tagokat.

Tizenkét ifjú szerző tollából így született tizenkét gyülekezettörténet.  A Nagyberegi Református Líceumból  Lefler Edina (11.B) a derceni, Páll László (10.B) a beregrákosi, Ádám Tünde (8. oszt.) az eszenyi, Dávid Leonóra (8 oszt.) a mezőgecsei  református gyülekezetről írt. A Péterfalvi Református Líceum diákja, Fancsiki Emília (11.oszt.) a nevetleni, Kotró Emília (11.oszt.) a tiszaújlaki,  Biki István (8.oszt.) a forgolányi református gyülekezet történetét dolgozta fel. A Nagydobronyi Református Líceumból Palaticz Mátyás Miklós (11.oszt.) a korláthelmeci, Kis Viktória (10.oszt.) és  Szernyi István (10.oszt.) a nagydobronyi, Kosztyu Géza (10.oszt.) a csetfalvi,Turi Bernadett Angéla (9.oszt.) a gáti gyülekezet történetét mutatta be dolgozatában. A szép munkák sorából kiemeljük Páll László 10.B osztályos nagyberegi diák kitűnő dolgozatát, amely a pályázati kiírás minden követelményének eleget téve ismerteti a reformáció korában kálvini hitre tért Beregrákos gyülekezetének múltját, jelenét, temploma építésének, későbbi  javításainak körülményeit, a megmaradt anyakönyvben olvasható lelkipásztori névsort, a református tanítókat, kántorokat, énekkart, a jelenlegi  tisztségviselőket, a gyülekezet mostani fogyó állapotát, valamint a maga részvételét a gyülekezeti munkában.

A díjkiosztó ünnepséget 2019. január 29-én a Nagyberegi Református Líceum épületében tartottuk. Az ifjú „egyháztörténészek” munkáját a zsűri tagjai (Kovács András, Gálfi Dezső, Pándy-Szekeres  Anna) szóbeli dicsérettel,  pénzjutalommal és  Wass Albert erdélyi író könyveivel jutalmazták.

Ünnepségünket jelenlétével megtisztelte Nagy Béla főgondnok úr, Horkay László ny. püspök úr, Kacsó Géza, Seres János, Tóth László lelkészigazgatók, Bohut Andrea igazgató asszony, Tóth Csaba és  Tóth-Molnár Emőke magyartanárok, Bara Tünde történelem szakos tanár, valamint a helyi diákság lelkes közönsége.  Ünnepségünk végén még egy közös élményben lehetett részünk:  az iskola épületében együtt néztük meg  Balogh Istvánnak, a Nagydobronyi Református Líceum öregdiákjának Bibliai Logók című elgondolkodtató, fejtörős, bibliai jártasságot igénylő, intellektuális, jó humorú  kiállítását.

Mindezekért hálát adunk az Úrnak, aki az elmúlt századok üldöztetéseiben  gyülekezeteinkre gondot viselt, iskoláinkat megtartotta, az ifjú nemzedékből őrállókat elhívni és nevelni akar népünk javára, az Ő szent neve dicsőségére.

Pándy-Szekeres Anna tanárnő, KRE tanügyi tanácsos