Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van az Isten, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz. Józsué 1:9

 

2020. szeptember 19-én osztálykirándulásra mentünk: a 11.A osztály diákjai, osztályfőnökünk, Szabó György és felesége, Evelin tanárnő, valamint Gábor tanár úr és Marianna tanárnő. Szombat hajnalban négykor indult buszunk a Hoverla felé. Eléggé fáradtak voltunk a korai időpont miatt, viszont telve voltunk izgalommal. Régóta terveztük ezt a hegymászást, de sajnos az elmúlt tanévben nem volt lehetőségünk a megszervezésére.

Az út viszonylag jól telt. Több megállót is tartottunk, amelyek keretein belül megnéztük az útba eső nevezetes és érdekes látványosságokat, többek között Európa közepét, a Fehér- és Fekete-Tisza összefolyását és egy nagyon hangulatos kézműves sörfőzdét. Sajnos a rossz utak és kanyargós szakaszok miatt többen is rosszul voltak, s ez némileg elkedvetlenített, ugyanakkor annál nagyobb lelkesedéssel vártuk, hogy megérkezzünk, és kezdetét vegye a túránk.

Az időjárás kedvezett nekünk, sütött a nap, a talaj is megfelelően mászható volt. Túravezetőnk, Bíró András rendkívül szakképzett volt, remekül vezette kis csapatunkat.

Nem mondanám, hogy akadálymentesen telt a Hoverlára való felmászás, de azért mind nagyon élveztük. Eléggé fárasztó volt, több pihenőt kellett tartanunk. Néhányan közülünk csak lassabb tempóban tudtak haladni, de senkit nem hagytunk hátra, próbáltuk segíteni egymást, és bár ketten nem jöttek fel teljesen a csúcsig, ezen kívül viszonylag egységesen értünk fel.

Hatalmas öröm és büszkeség uralkodott el rajtunk, miközben a csúcson állva néztük az alattunk elterülő tájat. A kilátás elképesztő volt, teljes mértékben megérte a fáradságot. A csúcson megpihentünk, fotókat készítettünk, és túravezetőnk érdekes történeteket mesélt a Hoverláról.

A lefelé vezető út számomra megerőltetőbb volt, de ebben nagyon megoszló vélemények születtek. Legnagyobb hátulütője az volt, hogy többen közülünk, főleg a lányok nehezebben haladtunk. Bonyolult volt lefelé ereszkedni a sziklás és meredek domboldalon, feszült összpontosítást és mérsékeltebb tempót igényelt. Viszont tanáraink segítettek nekünk, és odafigyeltek, hogy semmi baj ne történhessen.

Hazafelé indulva szinte mindenki elaludt, s legtöbben csak akkor ébredtünk fel, mikor megérkeztünk vacsorázni, amit egy nagyon kellemes hangulatú hamburgerezőben töltöttünk el. Innen kezdve megállás nélkül mentünk vissza a líceum felé. Csendesen telt az út, s bár kimerültünk a nap folyamán, mindenki megelégedettséggel tekintett vissza e csodás élményre.

 

Szilágyi Vanda,

a Nagyberegi Református Líceum 11.A osztályos tanulója