Kalotaszeg Nagyberegen (Pándy – Szekeres Anna előadása)


Az erdélyi Kalotaszeg egyik legismertebb magyar néprajzi tájegység.  Fatornyos templomai, színpompás viselete, varottasai, fafaragása, virtuóz legényes tánca és zenéje világszerte ismert.

Földrajzilag az Erdélyi-medencében, Kolozsvártól északra terül el.  Nyugaton a Gyalui-havasok, észak-nyugaton a Kalota-Vigyázó havas, észak-keleten a Meszes hegység, keleten az Almás és Nádas folyók határolják.  Itt ered a Sebes Körös.

Kalotaszeg földje a legrégibb időktől fogva lakott volt.  A szkíta, avar és honfoglalás kori sírleletek díszítő elemei egyezést mutatnak a ma is ismert és alkalmazott díszítő elemekkel.

Az itt megtelepülő Mikola-Kalota nemzetség 1100 táján már templomokat épített.  Az 1241-42-ben betörő tatárok üszkös falvakat hagytak maguk után.  A 14. századtól Kalotaszeg települései két földesúri birtok jobbágyfalvai lettek, a Gyerőffy, Kabos, Kemény, Radó, Vitéz, Valkay kisnemesi családok kivételével.  Az 1540-es évektől Kalotaszeg népe a reformáció hitelveit vallotta és vállalta.  A középkorban a Gyalu környéki falvak a mindenkori erdélyi fejedelemség gazdasági kiszolgálói voltak, a Bánffyhunyad környékiek a Bánffy család tulajdonát képezték 1440-től 1848-ig.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás addig soha nem látott lendületet jelentett a kalotaszegi falvaknak.  A népi építészet remekbe szabott házai, faragott és festett kapui, szobaberendezései, a viselet igényes kivitelezése, a népesség növekedése fémjelzik a korszakot.

Ezt a lendületet törte meg az első világháború, majd Erdély Romániához csatolása 1920-ban.  1940-től 1944-ig Észak-Erdély újbóli Magyarországhoz tartozása során Kalotaszeg egy része is visszatért az anyaországhoz.  A „magyar idő” négy röpke boldog évét az orosz tankok 1944 augusztusi dübörgése és a nyomukban ismét berendezkedő román kommunista hatalom törte meg.

Az előadáson bemutatott női és férfi viselet, ének, tánc egy maroknyi nép szenvedéseiben is megtartott méltóságát mutatják.

A kalotaszegi ruhát évezredeken át csak egyenes gerinccel lehetett viselni.

 

Pándy-Szekeres Anna tanárnő

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük