Az erdélyi Kalotaszeg egyik legismertebb magyar néprajzi tájegység.  Fatornyos templomai, színpompás viselete, varottasai, fafaragása, virtuóz legényes tánca és zenéje világszerte ismert. Földrajzilag az Erdélyi-medencében, Kolozsvártól északra terül el.  Nyugaton a Gyalui-havasok, észak-nyugaton a Kalota-Vigyázó havas, észak-keleten a Meszes hegység, keleten az Almás és Nádas folyók határolják.  Itt ered a Sebes Körös. Kalotaszeg földje a legrégibb időktől fogva lakott volt.  A szkíta, avar és honfoglalás kori sírleletek díszítő elemei egyezést mutatnak a ma is ismert és alkalmazott díszítő elemekkel. Az itt megtelepülő Mikola-Kalota nemzetség 1100 táján már templomokat épített.  Az 1241-42-ben betörő tatárok üszkös falvakat hagytak maguk után.  A 14. századtól Kalotaszeg települései két földesúri birtok jobbágyfalvai lettek, a Gyerőffy, Kabos, Kemény, Radó, Vitéz, Valkay kisnemesi családok kivételével.  Az 1540-es évektől […]

2011. február 5-én felejthetetlen élményben lehetett részünk a Nagyberegi Református Líceum diákjaival, valamint a falu azon lakosaival, akik este 18: 00-ra eljöttek a nagyberegi kultúrházba meghallgatni a Bartina népzenei zenekar előadását. Egy kis bemutató a Bartináról… 4+1 tagból áll, egy házaspár és 3 férfi. A zenekar egy Szekszárd melletti hegyről kapta a nevét, bár a tagjai közül senki sem lakik közvetlenül Szekszárd városában. Bő 20 évvel ezelőtt alakultak, s azóta már több alkalommal szerteágazott az útjuk, de végül is együtt maradnak már, ahogy a „műsorvezető” szavaival kifejezte: „már elég öregek vagyunk, hogy együtt maradjunk…” Hangszereik nagyon változatosak: hegedű, nagybőgő, klarinét, tambura, kecskeduda, furulya, brácsa, tambura-brácsa, s néhány dalnál megjelent a gitár is. E hangszerek nagy részét egy erdélyi hangszerkészítőtől kapták, […]

Isten kegyelméből a diakónia modul keretein belül a kórházmisszió is kezdettét vette. Ezen missziói munka feladatköre tartalmazza, hogy egy tanítási nap délutáni szabadidejében kiutazunk a beregszászi gyermekkorházba, és itt az árvagyerekekkel foglalkozunk.  A diakónusok első kiutazására 2011. január 31-én került sor, 11-en voltunk. Miután odaérünk felvettük az „egyenruhát”, vagyis a fehérköpenyt, a papucsot és a maszkot. Közben hallottuk a gyerekek szívszaggató sírását.  Talán kicsit féltünk, hogy hogyan is fog sikerülni a látogatás, de bíztunk abban, hogy Isten ebben is megsegít. Két szobában voltak elhelyezve a gyermekek, külön a kisebbek és a nagyobbak. Minket a nagyobbacskákhoz invitáltak.  Az itt lévő gyerekek zöme 7-8 hónapos volt, akik még ülni is alig tudtak, de volt 1-2 éves gyerek is, aki már körülöttünk szaladgált, […]