Irány Szekszárd!


Líceumunkban nem szokatlan, hogy a szünidejüket néha utazással töltik a diákok. Ebben a szünetben sem volt másként nálunk, a 10. osztályban, hiszen a Határtalanul programnak köszönhetően közel egy hetet tölthettünk Szekszárdon a Garay János Gimnázium diákjainak társaságában.

Március 10-én útnak indult a csapat, s hosszú buszozás után megismerkedtünk fogadóinkkal, akiknél egész héten vendégeskedtünk. Fáradtan, de érdeklődve hallgattuk Heilmann Józsefnét a gimnázium életértől, majd bemutatta kísérőtanárainkat, akik egész héten kalauzoltak bennünket: Kasó Zoltánt, Nagy Lászlót, Tóth Andrást, Kovács Andrást, Szabó Györgyöt. Viszont a napnak még nem volt vége, mert a Művészetek Házában állampolgársági eskütételre került sor, ahol mi is részt vehettünk.

A hét első programja volt a Paksi Atomerőmű Zrt.-ben tett kirándulásunk, ahol két csoportra oszlottunk: a 16 éven felüliek bemehettek az erőműbe, a többiek várakoztak, köztük én is L, de hogy mindenki lásson valamit a Múzeum részlegére is ellátogattunk, ahol mindenféle alkatrészek, régi mérőműszerek, számítógépek voltak.

Következő állomásunk Pécs és Mohács, ahol megcsodáltuk a város szépségét, a Pécsi Püspöki Palotát, voltunk az Árkád bevásárlóközpontban és a Zsolnay Kulturális Negyedben. Mohácson újra felelevenítettük a mohácsi csatát a Mohácsi Történelmi emlékhelyen, ahol láncvért öltözetet viselhettünk, kardot, szablyát, buzogányt használhatunk.

Jelenetős esemény volt számunkra a Fritz-tanyában tett látogatás, ahol borkóstolóval vártak bennünket. Nem hagyhatom ki a kézműves foglalkozásokat (kerámiázás, hímzés, szíjgyártás), a Garay-napok által szervezett fizika-, kémia- előadásokat; Szabó György előadását Kárpátalja történelméről, valamint a szavalóversenyt, ahol Kovács András tanár úr felkészítésével Fekete Nikolett, Marton Rebeka és én is bronzhelyezéssel tértünk haza. Hetünket átszőtte a kampányolás, mivel diákigazgató választást tartottak a gimnáziumban az A, B, C, D osztályok között, ahol a C osztály képviselőit választották meg.

Nemcsak a tanárok szerveztek programokat nekünk, hanem fogadóink is próbáltak kedvünkben járni, ezért esti sétákat és összejöveteleket rendeztek a Platánban. Hetünk fénypontja a közös március 15-re való emlékezés, ahol közös műsorral emlékeztünk meg e jeles nap eseményéről. A hét elmúltával elbúcsúztunk, s elindultunk haza. Viszont már mindenki várja, mikor jönnek ők is, hogy újra találkozzunk velük.

Bedő Zita

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük