Március végén egy újabb csendeshétvégére került sor a líceumban. Bár közeleg a Húsvét, de a hétvége témája nem az ünnepekről, hanem a mennyei menyegzőről szolt. Pénteken egy kezdőáhítattal indítottunk, amit Csákány Laci tanár úr tartott. Majd dicsőítés keretében új énekeket tanulhattunk a zenekar segítségével. Az aznapi témánk a „meghívó” volt, amiről Kovács Gyula,  haranglábi tiszteletes tartott egy mély és elgondolkodtató evangelizációt. Feltehettük magunkban azt a kérdést, hogy van-e meghívónk a Mennyországba? Hányszor mondjuk az Úrnak, hogy szeretjük? Tartunk-e vele szoros kapcsolatot? Ezen az estén mindenkinek volt min elgondolkodnia, bárhogy is állt hitbelileg. A napot egy  tanulságos, igaztörténet alapján készült filmmel zártuk, melynek a “Mindenség elmélete” volt a címe. A másnap kicsit tolódva kezdődött, mivel nyíltnap volt a líceumban. Az evangelizációt ismét Kovács Gyula tiszteletes úr tartotta, ami újra mélyreható üzenetet tartalmazott. A választható programok között ismét az imasátor, a dicsőítés és a láthatatlan színház szerepelt, ahol a feltámadás utáni eseményeket mutatták be. Este egy újabb filmet, a “Váratlan szépséget” nézhettük meg.

Vasárnap egy rendhagyó ifjúsági istentiszteletet hallhattunk, amit Tóth Mária tiszteletes asszony tartott. Később pedig az esti evangelizációt Nagy Szabolcs tiszteletes úr tartotta a „menyegzőről”, amit egy szűk körű úrvacsorával fejeztünk be.

Úgy vettem észre, hogy ez a csendeshétvége sok emberben megmaradt és hitbeli fejlődést nyújtott nekik. Az ige kellőképpen át volt adva, most már csak rajtunk és Istenen múlik minden.

Deák Julianna