A Budapest Talent Summit-on a Nagyberegi Református Líceum tanárai


Mi is a tehetség?  Annak ellenére, hogy a szakemberek már régóta foglalkoznak ezzel, mégis számtalan nyitott kérdés van még a témakörben. Tehetségnek csak azok az emberek tekinthetők, akik tettükkel, felfedezésükkel olyannyira maradandót alkottak, hogy azzal bekerültek a történelemkönyvekbe? Vagy egy szélesebb rétegről kell beszélnünk? Vagy minden ember tehetséges csak meg kell találnia azt a területet, ahol ezt a legkönnyebben elő tudja hozni? Mindenképpen érdekes kérdések ezek, amelyekre a Budapest Talent Summit előadói és résztvevői keresték a választ. Iskolánk három tanára, Kovács András, Makó András és Orbán László is részt vett a két napos konferencián, ahol külföldi és magyar egyetemek, cégek neves előadóitól hallgattunk előadásokat.

A konferencia első részében a tehetségek definiálásáról és azonosításáról volt szó. Kiderült, hogy a világban két fő tehetségértelmezés létezik, keleti- és nyugati modellként azonosítják őket. A nyugati modell alapját Európa és az amerikai kontinens államai használják, s a tehetséget inkább adottságként értelmezik, aminek az esernyője alá nem tartozik mindenki, s a tehetségképzés is inkább csak erre a szűk rétegre korlátozódik. Ezzel szemben áll a tehetség keleti modellje, amit a Távol-Kelet országai – Japán, Kína, Dél-Korea stb. – alkalmaznak inkább. Ebben a tehetségesek sokkal szélesebb rétegkánt vannak definiálva, de a lényegi különbség mégsem ez, hanem az, hogy a tehetséget nem csak adottságként, hanem sokkal inkább szorgalommal elsajátítható eredményként fogják fel. Az is kiderült, hogy manapság a világ országait összemérő versenyeken a keleti felfogás gyakorlói jóval eredményesebbek, mint a nyugati felfogásé.

A tanárok számára más fontos üzenetek is elhangzottak. Ide tartozik az s rávilágítás, hogy a legelső lépés a tehetségek azonosításában – a szülők mellett – a mi kezünkben van. Ezután az alapok lerakása és a tehetség első “megcsiszolása” is a tanár társadalom feladata. Nehéz kérdés az is, hogy mit kezdjünk a tehetségekkel, ha már megtaláltuk? Erre jó megoldást jelentenek a tehetségképzésre kidolgozott “tantervek”.

Felmerültek az esetleges problémák is a tehetségképzésben, melyek között meglepően már nem olyan okok vannak, mint a pénztelenség, hanem sokkal inkább előtérbe helyeződik a gyerekek és a fiatalok érdektelensége is.

A tehetség szoros összefüggésben van az intelligenciával, melyből ma már nem az általános intelligencia (IQ) mérése a mérvadó, hanem egy szétbontott skálát használnak, melyek között megtalálhatjuk az érzelmi, a kristályos, a rövid- és hosszú távú, a nyelvi, a vizuális és az auditív intelligenciákat is.

Kiderült, hogy összefüggés tapasztalható a tehetség és a kreativitás között is, valamint az, hogy a kreativitás bonyolult fogalom, ma sem tudjuk igazából megnyugtatóan mérni, sőt egyes elméletek szerint a kreativitás genetikusan van kódolva, tehát valaki szinte alig rendelkezik vele, s fejleszteni sem tudja. Szó esett a pozitív- és negatív kreativitásról. A negatív kreativitás sajnos sokkal inkább jelen van a fiatal, iskolás korosztály életében, s leginkább a kiskapuk megtalálására korlátozódik.

Úgy gondolom, hogy rengeteg elméleti információval gazdagodtunk, s az a nemes feladat áll előttünk, hogy ezt gyakorlatba ültessük át.

Ezúton köszönjük az Új Nemzedék Központnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek, a Nemzeti Tehetség Programnak és a Nagyberegi Református Líceumnak a részvétel lehetőségét.

Orbán László

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük