A szalagavató ceremónia Selmecbányából indult ki, amikor is az 1830-as években a diákok elhatározták, hogy életüket a tanulásnak szentelik, s emlékeztetőképp az iskola zászlójának darabkáit tűzték magukra.

A szalagavató ünnepség líceumunk egyik jelentős és hosszas múltra visszatekintő hagyománya. Az elmúlt év sikeres ünnepségének fényében idén is megrendezésre került, 2012. december 1-jén, a Beregszászi Művelődési Házban.

Szalagavató ünnepség a Nagyberegi Református Líceumban

Reggel 9 óra – 32 diák izgatottan várja, hogy a reménység zöld szalagja mellén tündököljön. A Művelődési Ház zsúfoltságig volt a meghívott vendégekkel, akik a diákokkal együtt érezve kíváncsian várták a rendkívüli eseményt.

Az ünnepség kezdetén Tóth László iskolánk lelkipásztorának szavait hallattuk, aki felnyitotta a szemünket arra, hogy ne itt a Földön, hanem a Mennyben gyűjtsünk magunknak kincseket, hiszen a földi kincsek múlandóak és megemészti őket a rozsda, de Isten gazdagsága örök. Ezek után Farkasné Bőcs Judit szólt hozzánk, az igaz értékek felismerésének fontosságáról beszélt nekünk a mai rohanó világban. Majd Riskó Márta megindító beszédét hallhattuk, aki a hűségre buzdított bennünket. Elsősorban Isten, hazánk és embertársaink felé. Sín József is hasonló üzeneteket közvetített felénk, bátorítván a mindennapi becsületes életre. Az összefogás és a szeretet fontosságát hangsúlyozta ki számunkra Nagy Béla. A szívhez szóló, tartalmas beszédek után Dencs Elemér az önzetlen szeretetet emelte ki, s ezt az emberek arcára könnyet csaló történettel példázta.

Ez alatt mi – azaz a végzős diákok nagy izgalommal vártuk, hogy bemutathassuk a sok fárasztó és kimerítő próba gyümölcsét. (Amely a visszajelzések alapján a vártnál is szebb volt.)

Az osztályigék elhangzását követően az osztályfőnökök feltűzték a várva várt reménységet jelképező zöld szalagot. A megható pillanatok után az élet négy legfontosabb értékét mutattuk be, ezek pedig: haza, barátság, család és a legfontosabb, Isten. A műsoron beül mindenki szót kapott, ki-ki versekkel, idézetekkel, saját gondolatokkal tett bizonyságot az adott témáról, melyeket egy-egy odaillő énekkel párosítottunk. Mivel táncra nem kerülhetett sor, ezért az énekek alatt egy arra jellemző alakzatot vettünk fel, hogy ezzel is színesebbé tegyük az előadást, ilyenek voltak: a kereszt, hal és szív alakok. A legmegindítóbb pillanat mégis az édesanyáknak átnyújtott rózsaszál volt. Befejezésként az Istennek való hálaadásról esett szó, hisz Isten által lettünk azzá, akik vagyunk. Végezetül pedig egy osztálytársunk által írt énekkel levonultunk.

Ez az esemény egyik mérföldköve volt életünknek, mely arra hívja fel a figyelmünket, hogy készüljünk az élet küzdelmeire, s szorgalmasabban tanuljunk, mint valaha.

Salánki Barbara és Háger Krisztián végzős diákok