http://vimeo.com/56467539

A megpróbáltatásokkal teli félév hajtásai után jó érzés picit megállni, kilépni a hétköznapok rutinjából, együtt ünnepelni. A Karácsonyi Vacsora erre a legjobb alkalom.

December 20-án napunk szokásosan indult: hat órai ébresztés, tanórák. A szilencium azonban nagy örömünkre elmaradt. A csütörtöki istentisztelet után összegyűltünk, s kezdetét vette a várva várt alkalom.

Az estét Tóth László áhítata nyitotta. Az alapige a Máté evangéliumából az 1, 18-25 volt. Ebben a tiszteletes olyan kérdésekre világított rá, mint pl., hogy a mi életünkben megszületett-e már a Krisztus? Vele éljük a mindennapjainkat? Mi a valódi célja az életünknek? Legyen életünk legfontosabb célja Jézus Krisztus akaratának teljesítése!

Az ízletes vacsora elfogyasztása után tanáraink ünnepi műsora következett. Dencs Elemér igazgató úr két csodálatos orgonajátékkal kápráztatta el a közönséget, majd együtt énekeltünk közismert ifjúsági énekeket, természetesen orgonakíséret mellett.

Ezután egy színdarab következett, ugyancsak a tanárok előadásában, melynek fő mondanivalója az volt, hogy ne éljünk sötétségben, ha a Fény olyan közel van! Többünk szemébe is könnyek szöktek.

Tanáraink után a végzős osztályok bizonyságtétele következett, mely a Világosság megszületését hirdette, valamint énekkel zárult.

Zárásként Tóth László ismertette a következő időszak programját, valamint a visszautazás időpontját.

Úgy gondolom, hogy a Karácsonyi Vacsora méltó befejezése az évnek. Jó volt látni, hogy közösségünk egy igazi családként működött együtt. Ezek azok a pillanatok, amelyek örök emlékekként élnek tovább szívünkben.

Az Úrnak hála, hogy mindeddig megőrizte életünk!

Dobsa Evelin