Már 560 éve, hogy 1456. július 22-én, Nándorfehérvárt védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mért a török szultán hadaira. Így néhány líceista diák – Bandi tanár úr és Katica vezetésével – a Rákóczi Szövetség jóvoltából ellátogathatott egy két napon át tartó megemlékezésre.

Kis létszámú csapatunk, több iskola diákjával és kísérőikkel együtt július 21-én, egy csütörtöki napon megérkezett a Budapesti Petőfi Laktanyába. Itt kedvesen fogadtak minket. S miután lebonyolítottuk a regisztrációt, közösen megebédeltünk, a Rákóczi Szövetség kisebb ajándékcsomaggal kedveskedett nekünk. Ezt követően a Magyar Honvédség egy nagyon színes és izgalmas megnyitót tartott számunkra, ahol a magyar katonák díszsortűzzel és terepgyakorlattal kápráztattak el minket. Miután ez véget ért, elfoglaltuk a szálláshelyünket a Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégiumban, Budapest külvárosában. Étkezés után részt vehettünk egy rendhagyó történelemórán, a Történelmi Animációs Egyesület vezetésével.

Másnap a Magyar Honvédség hajóinak felvezetésével és kíséretével érkeztünk meg a belvárosba. Majd a Honvéd Tűzszerész és Hadihajós ezred a Dunán, egy díszsortűzzel tisztelgett a nándorfehérvári diadal évfordulója alkalmából.

Később díszmenettel a Hunyadi-szoborhoz meneteltünk a Honvéd Nemzeti Díszegység és Központi Zenekar kíséretével. Öröm volt látni, hogy a többi honfitárssal, legyen az határon túli, vagy helyi magyar, együtt, egy nemzetként vonulhattunk, akkori hőseink emlékezetére és tiszteletére. Útközben még idegen turisták is csatlakoztak a menethez.

11 óra tájékán megérkeztünk a szoborhoz, ahol koszorút helyezett el a Magyar Kormány képviselője, a Honvédelmi Minisztérium és Magyar Honvédség képviselője, az első kerület polgármestere, valamint a résztvevő diákok képviselői. Miután megkoszorúztuk a szobrot, meglátogattuk a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, „Hunyadiak páncélban” című páncél- és hadtörténeti kiállítást. Elfogyasztottuk a finom ebédet, majd hazaindultunk.

Nagyon élvezetes és tartalmas volt ez a két napos megemlékezés, mert egy nemzetként emlékezhettünk meg a nándorfehérvári diadalról, ahol a török sereget – akik bár jóval meghaladták létszámban a magyar sereget – nagy csatában győztük le. Ez a megemlékezés erősítette a magyarságtudatot bennünk, líceista diákokban. Köszönjük szépen a Rákóczi szövetségnek a szervezést és a lehetőséget.

Végül Wass Albert szavaival zárnám: „Igaz magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik.”

Váradi Petra