Vigyázz a szádra!


Líceumunkban február 6-8. között evangelizációs hétvégére került sor, beszéd címszó alatt, amely péntek délutántól vasárnap estéig tartott.

Hétvégénket Ráczkövy Éva tanárnő nyitotta meg a péntek esti dicsőítésen. Fél hattól, mint a további két estén is, Iván Gusztáv, bulcsui lelkész evangelizált közöttünk. Első este a „Nyelvünk is testrész” cím alatt adta át Isten üzenetét. Felhívta figyelmünket arra, hogy vigyáznunk kell szavainkra, hisz könnyen eljátszhatjuk becsületünket, továbbá nemcsak tettekkel, hanem szavakkal is lehet ölni. A dicsőítések és evangelizációk között szabadidőnk volt. Szabadidőnket kihasználhattuk az imasátor és a kápolna látogatására, ahol imádkozásra és bibliaolvasásra nyílt lehetőségünk, éneklésre, illetve megtekinthettük a médiaszobát, ahol érdekes, de szívszorító videók által újra csak szavaink súlyára hívták fel figyelmünket.

Szombat reggeltől már résztvehettünk egy láthatatlan színházban is, ahol Jézus megkísértésének történetével ismerkedhettünk meg. Elmesélték, hogy hol született Jézus, majd az első megkísértésre koncentráltunk. Először egy tál vízbe mártották a kezünket, mely egy folyót jelképezett. Ezután egy darab követ és kenyeret adtak kezünkbe, ami a kő kenyérré válását jelképezte. Másodszor egy emelvényre kellet fölállnunk, ami egy dombot jelképezett, melyre a Sátán Jézust vitte, majd még tovább kellet mennünk. Harmadjára az emelvény szélén kellet megállnunk, mely a templom szélét jelképezte. Mindeközben mesélték a történetet, mely olyan érzést keltett, mintha éppen abban a korban élnénk.

Szombaton reggel egy áhitatot hallgathattunk meg Heé Márk előadásában, aki a békességről beszélt nekünk. 1730 -tól újra egy evangelizációra került sor, ahol a tiszteletes az „Egyenes beszéd” címszó alatt prédikált. Este filmnézés is volt. A harmadik napon, vasárnap délelőtt ifjúsági istentisztelet hangzott, Fazekas Nikolett tanárnő szájából. Az ebédet elfogyasztva Loncsák János biztató szavait halhattuk. Az esti evangelizáció az Atya-Fiú kapcsolatról szólt. Napunk és egyben hétvégénk zárásaként egy csendsétát szervezett a diákpresbitérium. A csendséta 7 állomásból állt, ahol nagyrészt valamilyen történetet, gondolatot olvastak fel a diákoknak.

A hétvégén feddéssel és tanáccsal is ellátak bennünk, és elénk tárták mennyire fontosak és súlyosak kimondott szavaink. Istennek hála, hogy sor kerülhetett erre a hétvégére. Egyedül Övé a dicsőség!

Csákány András

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük