A cikket angol nyelven ITT olvashatják az érdeklődők!!!

Ukrajna 2011. május 6.-14.

Tanulók: Levi Douma, Julian Woertink, Ad Werkman, Bram Schipper és Joanne van der Lugt.

Tanárok: G.J.E.Krol és J.H.Overweg.

Előszó

Az Ukrajnában eltöltött gyönyörű hetünk után minket, diákokat kértek fel arra, hogy írjunk egy beszámolót az utazásunkról. Több alkalommal is összeültünk, hogy beszéljünk erről. Pontokba foglalva közölnénk élményeinket, megállapításainkat.

Beszámoló

 Elvárásaink

Mi tudtuk azt, hogy egy kulturális sokkban lesz részünk s kevésbé lesz virágzó hely mint az, amit megszokhattunk. Eddig csak Ad járt Ukrajnában így nem igazán tudhattunk ennél többet. A mi elvárásaink között egy tanárok és diákok közötti hivatalos kapcsolat szerepelt szigorú szabályokkal fűszerezve.

Tartalmas munkahét

Május 6.-án Magyarországra érkeztünk meg, itt egy hotelben szálltunk meg. Másnap 4 órakor értünk a Nagyberegi Református Líceum épületéhez, ahol május 14.-ig maradtunk.

Ezeken a napokon meglátogattuk többek között a templomot, városnézésre lettünk invitálva melynek során múzeumba is mentünk, az iskolai hét kezdetén pedig részt vettünk egy magyar nyelvű tanórán.

A hét fénypontjai  a romák meglátogatása volt az ún. „természetes környezetben”, a Szinevéri tó, a Kárpátok, a városban tartott ünnepség felvonulással egybekötve, és végül de nem utolsó sorban a tábortűz vendéglátóinktól.

Az utolsó esténket egy dél-németországi hotelben töltöttük ,másnap reggel pedig folytattuk utunkat hazafelé. Teljesen le voltunk nyűgözve attól amit láttunk. Ukrajna egy teljesen más világ.

Különbségek

A „teljesen más” jelző nem túlzás. Természetesen már a táj is teljesen más, de a házak és az emberek is.

A városok nagyok, a boltokban kapható termékek pedig nagyon olcsóak (nekünk). A Kárpátok gyönyörű, s ez egy olyan dolog amit Hollandiában nem láthatsz. Az emberek barátságosak, a tanulók közössége pedig olyan mint egy nagy család. A legfőbb különbség Ukrajna és Hollandia  között, a modern profil..

A Nagyberegi Református Líceumról

Az iskolát 1993-ban alapították, mint magyar tannyelvű intézményt. Összesen 3 évfolyam működik.

Az iskolában 71 diák tanul szerte Kárpátaljáról. A tanulók idejük legtöbb részét az iskolában töltik, 14 naponta mehetnek haza hétvégére. Az iskolához két kollégium és egy étkező tartozik. Az intézményben 17 tanár tanít. Jelenleg felújítások folynak egy nagyobb épóletszárny kiépítése érdekében, ugyanis a jelenlegi épület visszakerül a helyi önkormányzat kezébe. Mi meglátogathattuk az új iskolaszárnyat.

Kulturális sokk

Elsőként említhetőek meg a kátyúk az utakon ,a házak eltérő építési módja stb. Ukrajna egy teljesen más világ mint a miénk és ez mindenben észrevehető. A házak régiek és rossz állapotban vannak.

A legnagyobb sokkot mégis a roma tábor és az ott élők megdöbbentő életfeltételei okozták: nagy szegénységben élnek rossz házakban s csak kevés ruhájuk van. Legtöbbjük munkanélküli. A másik feltűnő dolog az volt, hogy a diákoknak az iskolában szinte nincs magánéletük. Nincs olyan hely ahol egyedül lehetnél, ugyanis mindig tanárokkal illetve diákokkal vagy körülvéve.

Azonosságok                                           

Megfigyeltük, hogy a tanórák nagyon hasonlóak a mieinkhez. A tanárok ugyanolyan leckéket adnak és a tanulók viselkedése is azonos a mi diákjainkéval.

Más oldalról nézve azonban az iskola állapota teljesen más: kis könyvtárral és előcsarnokkal, valamint egy számítógépes teremmel rendelkezik.

Hogyan nézünk vissza erre a hétre???

Mi egy lenyűgöző, barátságos és sok információval teli gyönyörű hétre nézhetünk vissza. Ezen a héten sok tapasztalatot szereztünk. Az otthonról vallott nézeteink is nagyban megváltoztak. Megtanultuk azt, hogy boldognak kell lennünk azzal amink van ,s nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy boldogak lehessünk. Ukrajnában más nézeteket vallanak a magánéleti kérdésekről, mivel  a tanulóknak két hetet kell az iskolában tölteniük, napi 24 órát egymással. Megtanultuk azt, hogy alakíthatjuk a magunk jövőjét egymás segítségével. Ez egy óriási élmény volt!

Mi jó kapcsolatot alakítottunk ki a Nagyberegi Líceummal s ma is ápoljuk ezt.

A Greijdanusnak továbbra is ápolnia kell ezt a kapcsolatot az intézménnyel!

A beszámoló magyar nyelvre való lefordításáért köszönet Szimcsera Szilvia, 3. évfolyamos tanulónknak!