A nyár közepén egy kellemes meglepetésben lehetett része a kis iskolánknak, mivel a Jövő Értelmiségéért Alapítvány felajánlott a líceum számára egy balatoni táborozást, amire három diák (Biró Attila, Horváth Sándor, Deák Julianna) és egy nevelőtanár (Linc Alexandra) indulhatott el. Ezt a tábort négy éve rendezik meg rendszeresen és idén került sor először határon túli diákok meghívásárra is. Azokat a táborozókat, akik már nem először voltak a szokás szerint „senioroknak” nevezték, míg akik először vettek részt a „juniorok” voltak.

A hetünk egy hosszú úttal kezdődött, majd egy török ebéd után csatlakoztak a magyarországi táborozók is, így tizenkettőre nőtt a létszám. A szállásunk egy parókia épületében volt a Balatonhoz közel, Nagycsepelyen. Itt kénytelenek voltunk letenni az elektronikus kütyüinkről, mivel nem volt az épületben wifi. Ezt jól ellensúlyozta az, hogy rengeteg különféle játékra volt lehetőségünk, mint a tenisz, a tollas, a pingpong, a foci. Az ételt magunknak készítettük, így a menü az volt, amit mi szerettünk volna, vagy amit eltudtunk készíteni.

A programokat az időjáráshoz alakítottuk, így sosem unatkoztunk. Természetesen sokszor voltunk strandra, de emellett több más programunk is volt. Balatonbogláron voltunk bobozni, Zamárdiban pedig paintball-oztunk, ami néhány lila foltot is eredményezett.

Megtekintettük Keszthelyen a Festetics-kastélyt, ami magával ragadó volt. A régi bútorok, a kétszáz éves tárgyak, s a szinte érintetlen szobák leírhatatlan hatást nyújtottak, mintha a múltba, egy teljesen más világba csöppent volna az ember. Ezen kívül ellátogattunk még a balatonszárszói József Attila Emlékmúzeumba. Itt régi képeket, írásokat és leveleket láttunk a költő múltjából. Olyan dolgokat tudhattunk meg, amit egy átlagos tanórán nem biztos, hogy megtud a diák. Ezen kívül összeszámolni is nehéz, hogy hány helyen jártunk, megnéztük pl. a Balatont egy több tíz méter magas kilátóról is. Kikapcsolódásként pedig moziztunk, hajókáztunk és a „seniorok” által szervezett táncesten vettünk részt.

A hét végére már nagyon összeszoktunk, olyan volt, mintha az egész tábor nem is hét napos lett volna, hanem sokkal hosszabb. Nagyon jól szórakoztunk és rengeteg élményt és emléket gyűjtöttünk. Köszönet érte!

Deák Julianna