1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig szinte egész Európán és alapjaiban rengette meg a Szent Szövetség 1815 óta fennálló rendszerét. Az első megmozdulások Dél-Itáliában Palermóban (január 12.) és Nápolyban (február 10.) kezdődtek, az egész kontinensre történő elterjedést a február 24-i párizsi forradalom hatása okozta. A forradalmi hullám nemsokára elérte az Osztrák Birodalmat is, s nem kerülhette el Pestet sem.

A nemzeti büszkeség és az önmagáért kiállni merő nemzet ünnepe március 15. Erre emlékeztünk a Líceum falai között is március 14-e késő délutánján. Bár kint zuhogott az eső, a szívekben hamar tavasz lett, miután Líceumunk diákjai (Salánki Barbara, Brekócki Evelin, Váradi Réka, Dobsa Evelin és Molnár Sándor) valamint Szabó György történelem tanár bemutatta az anno, akkor megtörtént eseményeket. Elhangzottak Petőfi Sándor “1848 (Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag…)”, a  “Szájhősök”, valamint “Élet vagy halál!” című versei is.

Tóth László Líceumunk lelkészigazgatója beszélt az erdélyi székely testvéreinkkel és a székelyföldi autonómiával való szolidaritás vállalásról, s arról, hogy minden magyar felelőssége a nemzet ügyét a szívén viselni.

Az ünnepségről részletes beszámolót az Új(j)lenyomat következő számában közlünk.