1849 óta október 6-a a magyar nemzet gyásznapja. Mint minden évben, idén is iskolánk megemlékezett a 13 aradi vértanúról. A megemlékezést a végzős osztály állította össze Gyuri tanár úr segítségével.

Vacsora után a zsibongóba gyűlt össze a Líceum apraja-nagyja. A megemlékezés Laci tanár úr történelmi áttekintőjével kezdődött meg. A tartalmas ismeretterjesztő után és a tizenegyedikesek emléksorozatából megtudhattuk, hogy az 1849-es európai forradalmak mindenhol lecsendesedtek, már csak Magyarország küzdött még a szabadságért. A magyarok ekkor még tartották magukat, de miután a vérengző Ferenc József osztrák császár átvette V. Ferdinánd helyét, segítséget kért Miklós orosz cártól. A magyarok nem tudtak mindkét sereggel szemben küzdeni és Világosnál letették a fegyvert.

A fegyverletétel után, akit bűnösnek tartottak, Haynau, a „bresciai hiéna” legyilkoltatta. A haditörvényszék felségsértés címén tizenkét tábornokot és egy ezredest halálra ítélt.  Október 6-án, Pesten kivégzik Batthyány Lajos, volt miniszterelnököt.

Ezen a napon a hajnali órákban Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid és Schweidel József tábornokokat, valamint Lázár Vilmos ezredest főbe lőtték. Majd néhány órával később a kilenc tábornokot, úgymint Poeltenberg Ernőt, Leiningen – Westerburg Károlyt, Láhner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt, Török Ignácot, Nagysándor Józsefet és Vécsey Károlyt, a bitófa alá vezettek.

A megemlékezésen Damjanich János imáját hallhattuk, melyet október 5-ről 6-ra virradó éjjel írt. Ebből megsejthettük a veretlen hadvezér utolsó gondolatait, melyben az Úrhoz fohászkodott.

Az emléksorozat gyertyagyújtással, az aradi tizenhárom utolsó mondataival, végül pedig nemzeti imánkkal, a Himnusszal zárult.

Büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk, hogy olyan magyar felmenőink vannak, akik életüket nem kímélve óvták Magyarország függetlenségét, társadalmi haladását és a magyar nemzetet. Azóta mártírhaláluk nemzeti jelképpé, a küzdelem, áldozatvállalás és hazafiasság szimbólumává vált.