„Az egyiknek adott öt talentumot,

a másiknak kettőt,

a harmadiknak pedig egyet,

kinek-kinek képessége szerint,…”

Máté 25, 15

Lassan 11 éve lesz annak, hogy a líceumi oktatást belülről is megismerhettem és ennek a munkának, a diákok oktatásának és nevelésének én magam is részesévé lettem. Addig nagyon távolinak és többé kevésbé ismeretlennek számított ez a terület a számomra, de 2006-ban velem együtt többen is belecsöppentünk a líceumi tanári és nevelői élet sűrűjébe. Az azóta eltelt időszak, ez a 11 esztendő megmutatta azt, hogy a líceumi oktatás és nevelés, a kollégiumi életforma, az Istennel való kapcsolat napi megélése a diákokkal és tanárokkal a legmegfelelőbb formája annak, hogy egy diák, vagy tanár felszínre hozza, kibontakoztassa, fejlessze azt a tehetséget, amit Isten neki adott.

Forrás: nava.hu

Nagyon sok diák itteni életét és fejlődését végigkísértük az évek során és arra a következtetésre jutunk újból és újból, hogy a keresztyén, bentlakásos iskolarendszer a legjobb hely arra, hogy a diákok megismerjék önmagukat, felismerjék a bennük rejlő tehetséget és azzal kezdjenek valamit. Természetesen olyan is nagyon sokszor előfordult, hogy a tehetség nem jött a felszínre, hogy az illető diák elásta, elrejtette azt, ami benne szunnyadt. A személyiség maga alá temette a tehetséget, mert nem bízott abban, hogy amit mondanak neki, ahogyan segítik őt az neki jó és hasznos lesz a jövőre nézve.

Vannak nagyon szép líceumi életutak és sajnos vannak olyanok is, amelyek vezethettek volna sokkal messzebbre és sokkal magasabbra is. A sok tablón végigtekintve, amelyek az iskola folyosójának a falán vannak a tanáraink, nevelőink fel tudják sorolni, hogy ki milyen lelkesedéssel tanulta végig a líceumi éveit, el tudják mondani, hogy ki miben volt tehetséges. Jó megállapítani azt is több diák esetében, hogy a tehetségük beérett, az eredmények megszülettek és a befektetett munka, tanár és diák részéről nem volt hiábavaló.

            A líceumban a diákokat az a lelkület és meggyőződés várja, hogy tanulni jó, eredményeket elérni felemelő érzés, alkotni, a tehetséget kibontakoztatni és azzal valamilyen sikert elérni örömöt jelent. Amiben az ember sikereket ér el, azt örömmel csinálja, amiben nem érünk el sikereket, az mindig nehezebben megy. Ha arra figyelünk, ha azt keressük, hogy Isten milyen tehetséget adott nekünk, akkor azok a dolgok is jobban fognak menni, amelyekben talán nem vagyunk olyan tehetségesek, de kellenek ahhoz, hogy a bennünk rejlő tehetséggel majd élni tudjunk. Természetesen itt is, mint minden iskolában olyan tantárgyak is vannak, amelyeket nem minden diák kedve, vagy tanul odaadással és lelkesedéssel, de ha látjuk a tehetséget magunkban, felfedeztük és annak kibontakoztatásán vagyunk, akkor ezek a nem oly vonzó és szívesen tanult tantárgyak is új megvilágításba kerülnek. Lépcsőfokokká lesznek azon az úton, amelyen eljuthatunk oda, hogy majd azt tehessük egy életen keresztül, amit szeretünk, mert abban sikeresek és tehetségesek vagyunk.

            Miért éppen a líceum? Azért, mert a líceumban így tekintünk az emberre, a diákra, a tanárra. Valamiben tehetséges vagy! Isten neked is adott egy, kettő, öt talentumot, ami ott van benned. Az iskola dolga nem az, hogy mindenkiből egyforma embereket faragjon, hanem az, hogy azt faragja ki belőle, amit Isten elgondolt annak az embernek az életével kapcsolatban. Ha egy talentumod van, már akkor is tehetséges vagy, ha öt, akkor pedig óriási lehetőségek szunnyadnak benned. A líceumban dolgozó tanárok és nevelők így tekintenek a diákokra, és ezt szeretnénk megerősíteni bennük, hogy legyen ambíciójuk arra, hogy az életben Istentől nekik szánt szerepet és helyet a lehető legjobban betöltsék. A jövő szakemberei, orvosai, tanárai, vezetői, mérnökei, családanyái és családapái ebben a líceumi fészekben nevelkednek, ahová szeretettel várjuk a jelentkezőket, hogy te is részese legyél életed egyik legnagyobb kalandjának: gyermekből felnőtté lenni, felelősséget vállalni, megtanulni döntéseket hozni és azok következményeit vállalni, szorosabbra fűzni a kapcsolatot az életünk Urával.

11 éve vagyunk itt a líceumban és ezek az évek nagyon sok mindenre megtanítottak bennünket is, személy szerint engem is. A líceum nélkül más lenne az élete minden tanárnak és nevelőnek. Sokan itt találták meg azt a tehetséget, amit Isten bennük is elhelyezett és hála az Úrnak itt is kamatoztatják azt Isten dicsőségére és a diákok javára. Mindenkit szeretettel várunk, hogy legyen része ennek a családnak, ennek a csapatnak!

Tóth László lelkész igazgató