„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.”

Zsidók 13, 7

„Életének hetvennyolcadik évében megtért Teremtőjéhez Cseri Kálmán nyugalmazott református lelkipásztor” – olvashatjuk a rövid, szomorú híradást, aminek olvasása közben mély megrendülés, de egyszersmind boldog hálaadás is feltör a lelkünkből. Megrendültünk, mert aki annyi sok áldott üzenetet adott át Istentől az embereknek az már nem szolgálhat azzal, amire az Úr földi életét elválasztotta és szánta. A hálaadás pedig Istennek szól, hogy a fájdalmak közül, a nyomorúság helyéről oda ment ahol nincsen betegség, sem könnyek, és Jézussal találkozott színről színre, Akiről annyiszor bizonyságot tett.

Mit hagy ránk az Ige ilyenkor? Ne feledkezzünk meg róla! Őszintén szólva ezek a hírek szoktak bennünket sokszor felébreszteni az felejtésből, mert a nagy rohanásban és munkában bizony az emlékezésre, a rágondolásra nem jut idő. Ilyenkor pedig megrendülten állunk, hogy akivel együtt imádkoztunk, aki olyan kedvesen és tisztán szólt, érdeklődött a gyülekezetről, iskoláról, lelki helyzetről arra milyen keveset gondoltunk az utóbbi időben. Adjon az Úr bocsánatot erre a mulasztásunkra is!

Isten elé borulva adjunk hát hálát Kálmán bácsi életéért és szolgálatáért, amellyel gyülekezetet, Krisztus egyházát építette ebben a világban. Ne feledjük el a kitartását, az Istenbe vetett komoly hitét, a testvérek iránt érzett felelősségét, rendíthetetlen buzgóságát az Úr ügye iránt akár egészen kicsiben, emberi életekre lebontva, akár hatalmas dolgokért égve. Ne feledkezzünk el Istent dicsérni az ő életéért és szolgálatáért!

Az Ige azt is mondja, hogy kövessük őket hitükben. Hálát adunk Istennek, hogy többen is ismerhettük Kálmán bácsit, hogy a Nagyberegi Református Gyülekezetben, a líceumban többen is vagyunk, akik személyesen is találkozhattunk vele és személyes beszélgetések alkalmával megláthattuk azt a hitet, amely akkor is összekötött bennünket. Azért imádkozunk most, ma is, hogy a gyászoló család tagjai ebben a közös hitben kapjanak Jézus Krisztus által vigasztalást és békességet! Kérjük az Úrtól azt is, hogy méltó követői lehessünk annak a hitnek, amiben Kálmán bácsi is élt! Imádkozunk azért, hogy a boldog feltámadás reménysége alatt vigasztalódjunk mindnyájan!

Nagybereg, 2017. február 14.