Lemberg, ahol a kövekből is a múlt árad …


Október 5-én mi, azaz a Nagyberegi Református Líceum végzős  diákjai  lehetőséget kaptunk arra, hogy ellátogassunk Ukrajna egyik legszebb városába – Lembergbe. Szerintem nem is nagyon kell ecsetelnem, mennyire izgatottan vártuk a szerda reggelt.

A kora reggeli utazás sem vette el a kedvünket, főleg annak fényében, hogy minél korábban indulunk annál több mindent láthatunk. Mihelyst megérkeztünk, máris kezdődhetett is Lemberg városának a felfedezése. Mivel nem sokan voltunk még ebben a városban, a szebbnél szebb tájat egy idegenvezető mutatta be számunkra.

Kirándulásunkat a Szent György templomnál kezdtük.  Az idegenvezetőnk minden egyes állomásnál érdekes adatokat, legendákat mesélt el számunkra, így az utazás minden igényünket kielégítette.

A jövendőbeli orvosok kedvéért meglátogattuk a patikamúzeumot, ahol láthattuk a középkori orvostudományra jellemző eszközöket, gyógyszereket, a középkori építészet kedvelőinek pedig bizonyára tetszettek az általunk látott templomok, monostorok, házak.

A felújítás alatt lévő piactéren úgy éreztük magunkat, mint  a középkori lembergi lakosok, hisz az idegenvezetőnk szavaival élve „a reneszánsz korában is így nézhettek ki a városunk utcái.” A nap egyik legérdekesebb épülete a Boim család kápolnája volt, melynek falain Krisztus szenvedéseinek állomásai voltak belevésve a kőbe. De talán a legérdekesebb a kupola alatt található felirat volt, mely minket is mélyen megérintett: „Járókelő állj meg egy percre, és gondolkozz el, mivel a nagyobb a te fájdalmad annál, mint az enyém volt!”  Csodálatos volt az, hogy egy ilyen kirándulás alatt is az ÚR üzen számunkra, érdekesebbnél érdekesebb eszközöket használva fel erre. Ezután következett az örmény templom és az örmény sírbolt, az ún. hácskár.

A városnézésünk utolsó állomása a lembergi Operaház volt, mely lenyűgöző látvány volt mindannyiunk számára. Az építőinek minden bizonnyal, sikerült véghez vinni azon ötletüket, hogy az Operaház, akár a párizsi rokonját is utolérje pompájában. Megcsodálhattuk a tükörtermet és nem hagyhatom ki az előadó terem csodálatos akusztikáját sem.

Ezt követően egy kis szabadidőt kaptunk miközben vagy sétáltunk a városban vagy ajándéktárgyakat vettünk a szeretteinknek.

A nap záróakkordja a kilátó volt, melyről lélegzetelállító várostáj tárult elénk. Méltó befejezése volt ez a rendhagyó szerdai napunknak.

Milyen is volt tehát a kirándulás? Izgalmas, vidám és ismeretterjesztő egyben. Olyan környezetbe csöppenhettünk bele, ahol maguk a kövek is a város több évszázados történelméről tanúskodnak.

Köszönjük tehát a szervezőknek és támogatóinknak (Tabitha alapítvány, Hollandia) ezt a lehetőséget, Isten áldását kérjük az életükre, de mindenekelőtt: Soli Deo Gloria!

Erbach Viola, 3. évfolyamos tanuló

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük