Kirándulás a Hoverlára


Én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy beszámoljak a végzős osztály hoverlai kirándulásáról.

Az út előtt mindenkit tájékoztattunk a találkozás időpontjáról és helyszínéről. Sikeresen elindultunk, nekivágtunk a hosszú, de élménnyel teli útnak. A kétnapos kirándulás programjáról, felejthetetlen élményeiről Molnár József tanár úr és a mi Bandi tanár urunk gondoskodott.

Első megálló az Ugocsa vagy Kankó vára volt. A helyszínen elmondták a vár történetét, történelmi jelentőségét, fekvésének előnyeit. Csoportkép is készült, hitelesítve kirándulásunkat. Ezután az egykori vár kápolnáját néztük meg, majd folytatva utunkat, tovább indultunk, egészen a Huszti várig. Bemelegítésképp szolgált az út, amit a várig tettünk meg. Gondoskodó vezetőink párokba osztottak bennünket, hogy jobban oda tudjunk figyelni egymás testi épségére. Ezt a feladatot a várrom felé menet alkalmaztuk is. Molnár József tanár úr vezetésével körbejártuk az egykori, elhanyagolt várat. Megemlítették, hogy a vár állapota folyamatosan romlik, többek között az időjárás miatt is. Ismét készült csoportkép az élmény megőrzése érdekében.

Következő nagy megállónk Aknaszlatina volt. Itt másfél óra strandolással kezdtük a programot. Voltak, akik kihasználták a fürdőzés minden örömét, míg mások a partról készítettek fényképeket. A szórakozás után a bányamúzeum várt ránk. Az idegenvezető elmondta, hogy milyen jövedelmet biztosítottak a bányák, hogy elhanyagolták és emiatt idővel víz alá kerültek. Megismerhettük a bányászok életét, családi szokásaikat, mindennapi életük jellemvonásait. A tájékoztató végén elgondolkodtató kérdések merültek fel az érdeklődőkben. Ezt követően megnézhettünk két bányát, amelyek már korábban beomlottak. A látvány mindenkinek nagyon tetszett.

Aknaszlatinai megállónk után Európa közepén ejtettünk pihenőt, ami Terebesfejérpatak mellet van. Itt is készítettünk csoportképet. Tovább haladva már csak Kőrösmezőn, a végállomáson szálltunk ki. Itt a helyi ,,Géza” nevű étterem finom vacsorája várt ránk. Elégedetten tértünk szálláshelyünkre, aminek a helyi iskola adott helyet. Előkészültünk az alváshoz, hogy reggel friss erővel nekivághassunk a Hoverlának.

Másnap reggel viszonylag korán ébredtünk, hogy minél hamarabb elindulhassunk utunkra. Kissé fáradtan utaztunk, majd egy reggeli után kezdetét vette a hegymászás. Az első szakasz a hegy első részét jelentette. Miután kiértünk az erdőből, megejtettünk egy kisebb pihenőt. A körülöttünk lévő táj már ebből a magasságból is gyönyörű volt.

A következő szakaszban nagyrészt sziklás, köves terepen haladtunk tovább, majd újabb pihenő után nekivágtunk az utolsó szakasznak, amikor már csak az eddigi szakaszok töredéke kellett ahhoz, hogy felérjünk a csúcsra. Az út nehezebb részén igénybe vettük tárunk segítségét.

Az utolsó méterek után felértünk a Hoverla csúcsára, aminek mindenki nagyon örült. Ismét készült csoportkép utazásunk legfontosabb helyszínén. Ezt követően szabadidőt kaptunk, hogy gyönyörködjünk a tájban. Molnár József tanár úr érdekességképpen megmutatta a történelmi határt jelentő hegyeket, majd elindultunk visszafelé egy másik úton.

A lefelé vezető út legalább annyira érdekes és izgalmas volt, mint amikor felfelé mentünk. Amíg a csoport egyik fele az eddigi út fáradalmait igyekezett kipihenni, addig egy kisebb csoport elindult megnézni egy tavat, amit még a Hoverla csúcsáról, illetve a lefelé vezető út során láttak. A veszélyesnek tűnő úton szintén számíthattunk társunk segítségére. Meredek részeken, nagy sziklákon mentünk keresztül, amikor egy vízesésnél álltunk meg pihenni. A vízesés is nagyon szép volt, mint minden más. A következő útszakaszon a bokrok és fák között folytattuk utunkat, majd újra elérkeztünk az erdőhöz. Az út végén már ismerős volt a helyszín, hisz az eredeti útra tértünk vissza.

Fáradtan utaztunk hazafelé. Mindenki nagyon örült, hogy jó idő volt és sütött a nap. Európa közepénél szintén megálltunk egy pihenő erejéig, végül Beregszászban szálltak ki néhányan, a többiek viszont a líceumba tértek vissza.

Ez a túrázás felejthetetlen élményekkel gazdagított mindenkit. Ezúton szeretném megköszönni a szervezőknek a végzős osztálynevében, hogy részünk lehetett egy ilyen kalandos és izgalmas kirándulásban.

Ködöböcz Csilla, végzős tanuló

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük