Ahogy azt a cím is mutatja, az elmúlt két hétben líceumunk több diákjának (mindenkinek, aki élni akart vele) lehetősége volt hitét mélyíteni és találkozni az Úrral. Ezen alkalmakra Beregszász két neves tanintézményében, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán és a Beregszászi Magyar Gimnáziumban került sor. Mindkét evangelizációs alkalom rendhagyó volt és nagy érdeklődést váltott ki a NbRL diákjai körében.

A főiskolai evangelizáción Veszelka Tamás budapesti lelkész hirdette az Igét. A hét témája a boldogság keresése volt, ezen belül volt szó a párkapcsolatokról is, melyet Sámson példáján fejtett ki az előadó. Másnap pedig az Énekek Énekéből hallhattuk az Igét, ahol szintén a boldogság megtalálásának kulcsáról volt szó. A tanításokból leszűrhettük azt, hogy a társunk által nem találjuk meg az igazi boldogságot, hanem, mint mindennek az életünkben, ennek is Istenre kell épülnie és csak akkor leszünk igazán boldogok, a megpróbáltatások közepette is, és mindig Istennek kell elfoglalnia az első helyet az életünkben.
A Beregszászi Magyar Gimnáziumban Thoma László Budapest-Gazdagrét gyülekezetéből érkezett lelkipásztor tolmácsolta Isten üzenetét és válaszát a „miért?” kérdésünkre. Ezeken az esti alkalmakon Lázár történetét tanulmányoztuk. Ebből a történetből megláthattuk azt, hogy miért enged Isten minket próbatételek közé, miért enged meg sokszor szinte elviselhetetlen és felfoghatatlan dolgokat. A hétnek volt egy külön kis éneke, ami nagyon népszerű lett a Líceumban is (Nincs más Isten). Az ének Isten csodálatos és hatalmas mivoltáról szól, hogy Ő mindenben segít minket. A megpróbáltatások, amik elé helyez nem véletlenek, hiszen akik Őt szeretik, minden a javukra van.
Egyedül Istené a dicsőség azért, hogy részt vehettünk ezeken az alkalmakon, ahol, ha nem is mindig kaptuk meg a pontos választ a kérdéseinkre, mégis megtanultuk hittel elfogadni azt, ami elé az Úr állított, valamint épülhettünk azokból a bizonyságtételekből, amelyek minden este elhangzottak az igehirdetések után. De ha ez sem lett volna elég kiegészítőként, akkor ott voltak még a különböző keresztyén zenekarok szolgálatai, a láthatatlan színház és a nassolni való is.
Nagyon áldásos alkalmak voltak, amelyekért sok mindenkinek tartozunk köszönettel, de legfőképpen Istennek, hogy nekünk, gyarló embereknek, ilyen csodálatos dolgokat enged meg. Ő feltétel nélkül szeret és még mindig tart a kegyelem. Soli Deo Gloria!

Gajdos Evelin, I. évfolyamos tanuló