Sziasztok! Immáron 2012-t írunk. Ismét egy év eltelt. Harmadikosaink és másodikosaink itt hagyják szeretett intézményünket és tovább folytatják életüket a nagyvilágban. Igen, ők is azok, akik példára nevelnek minket, és jóra tanítanak. De egyszer minden véget ér: a végzőseink elmennek és a helyükre új nemzedék lép.

2012-t a változások évének tekintik. Ez így igaz. Régi, megszokott rendszerünk helyett egy újat köszönthettünk, amit elég nehéz lesz megszokni. Idén is előkészítős, tudásra szomjas gyerekek látogatják líceumunkat, hogy megfelelő háttérrel induljanak neki a tudásszerzésnek. Ezek a gyerekek jelentek meg szombaton is közöttünk nem kis létszámmal. Sikerült is elcsípnem néhányat és érdekes kérdésekkel próbáltam kideríteni, hogy milyen véleménnyel vannak iskolánkról. Több fiú szerint is érdekes hely ahol fontos a tanulás és a sport is. ”Többek között azért is, mert érthetően magyaráznak a tanárok”. Válaszolta egyik előkészítős.

Voltak olyanok, akik keveset hallottak intézményünkről és most kaptak az alkalmon, hogy ellátogassanak és megnézzék. Sajnos akadtak olyanok is, akiket kényszeríttettek, hogy próbálja meg.

Lássuk be: ez az iskola mindannyiunk számára egy hatalmas páncélszekrény mellyel életünket, és fejlődésünket védelmezzük. De ki kell szakadnunk tanáraink védelmező karjai közül, hogy helyet adjunk a következő nemzedéknek, hogy ők is megtapasztalják az élethez való első lépést. Példát kell mutatnunk a jövő gimnazistái előtt, és megköszönhetjük tanárainknak, hogy bölcsőbe ringatnak bennünket, inkubátor falai közt növekedhettünk testileg és lelkileg, ezt az intézményt örökre elraktározza magában az idejárt diák. S a név örökre ismerős lesz: NbRL.

Doktor Benjámin, 1. évfolyamos tanuló