Január 12-én szombati napunk átlagosan indult: nyolc órai ébresztés, szilenciumok és nagytakarítás. Valami azonban más volt… Fehér lepel borította a tájat. Ez pedig azt jelentette, hogy elérkezett a száááááááánkkkkkkkóóóóóóóózáááááás ideje!!!!!
Nem volt kötelező program, mégis sokan gyülekeztünk a Líceum előtt. Izgatottan vágtunk neki az útnak. Délután három órára oda is értünk. Végre megkezdődött a várva várt esemény. A legkülönbözőbb pozíciókban száguldtunk lefelé a lejtőn. Néhányan szánkóval, de legtöbben nejlonnal. Kisebb-nagyobb esésektől eltekintve balesetmentesen úsztuk, pontosabban csúsztuk meg.
A fáradalmak kipihenése és a vacsora elfogyasztása után még egy felejthetetlen program várt ránk: vidámest, melynek fő témája, hogy hűek legyünk az NbRL- hez, a tanulás volt.
A tizedikesek előadása szintén megnevettetett minket. Láttuk Hófehérkét, picit másképp, fény derült egy szegény tökmag történetére, valamint Laci bácsi titkaira.Az estét a végzős diákok műsora nyitotta. Ebben betekintést nyerhettünk egy különleges földrajz vizsgára. Továbbá megtudhattuk, hogy hősök igenis léteznek, ők köztünk élnek. A fénypont azonban Háger Krisztián csodálatos metamorfózisa volt.
És a napnak ezzel még nem volt vége. Nevelőink egy vetítéssel mosolyogtatták meg a közönséget. Az aznapi szánkózás legviccesebb pillanatait örökítettek, majd mutatták meg. Meg kell hagynunk, érdekes képek születtek.
Január 12-ére sokáig fogunk emlékezni. Adja az Úr, hogy még több ehhez hasonló pillanatot megélhessünk a Líceumban, szeretett közösségünkben!
Dobsa Evelin