Sziasztok! Most olvashattok egy beszámolót Dunaalmási szolgálatunkról, de aki egy minden napra beosztott határidőnapló szerű cikket vár az lapozzon. Én az érzést szeretném átadni és nem azt, amit csináltunk. Azt is, amit adtunk, de főként azt, amit kaptunk, és nem mást kaptunk, mint szeretetet. De ugorjunk az elejére. A határon volt a gyülekező. Átballagtunk, majd némi várakozás után két mikrobusz érkezett meg értünk, hogy felvigyen Nyíregyházára, ahonnan vonattal folytattuk utunkat. Dunaalmásra érve Lívia néni, az intézmény igazgatója várt minket hideg itallal és dinnyével, na és persze egy hatalmas mosollyal. Szeretetteljes fogadtatás után, kifáradtan és az úttól meggyötörten vettük birtokba szobáinkat, ahol ezután tizenkét napig éltünk. Az estét, mint ezután mindig áhítattal zártuk, amelyeket mi tartottunk egymásnak. Az áhítat alatt megbeszéltük […]