Nap szerinti archívum: 2012-01-14


Karácsonyi vacsora

Egy iskola, egy közösség, egy család… Igazi szeretet… „Gyere el a jászolhoz még ma éjjel! Találkoznod kell Isten Szeme Fényével! Ne keress itt pompát, gazdagságot, Keresd azt, Ki megváltja a világot!”                                                    (Pintér Béla: Gyere el a jászolhoz) 2011. december 22-én líceumunkban sor került a megszokott karácsonyi vacsorára. Meghitt, családi hangulat, gyertyás vacsora… 🙂 Szokás szerint, kezdetben a csütörtök-i nap úgy indult, mint a többi. 6.00-kor ébresztő, órák, de a szilencium elmaradt, s 18.00-tól kezdődött a bűnbánati Istentisztelet. Ennek végeztével kezdetét vehette a karácsonyi vacsora. Mihelyt mindenki elfoglalta a helyét, Tóth László tiszteletes úr tartott egy rövid áhítatot, melyben arról beszélt, hogy hiába nevezzük a Karácsonyt a szeretet ünnepének, ha valójában nincs is bennünk szeretet. Az Ige, amely alapján átadta […]


A karácsony igazi mivolta azaz mit is rejt magában a karácsonyfa alatti ajándék?

„Anya, anya, mit kapok ebben az évben a Jézuskától?” – egyre több házban el szokott hangzani ez a mondat így, a karácsony küszöbén. A gyermekek várják a kis Jézus megszületését, a felnőttek pedig a szeretet ünnepét. Na, álljunk meg egy percre. Valami nincs rendben! Erről szólna az egész?! Ajándékozás és szeret? Nem! Ennél valami sokkal fontosabb történt. 2000 évvel ezelőtt megszületett az Isten Fia. Hangsúlyozom: 2000 évvel ezelőtt. Így már semmiképpen sem nevezhető „kis Jézuskának”, nem? Logika! 2000 év azért nem egy kis szám! Ő az Isten egyszülött Fia. Igen, most a születésére emlékezünk, de Ő már egyszer megszületett, és azóta az Atya Istennek jobbján ül. Hatalmas! Miért alacsonyítod tehát le? A karácsony igazából a remény születésének az időszaka. Most […]


Évértékelő 2011

A visszaszámlálás megkezdődött! Már csak napok kérdése és itt a Karácsony és vele együtt eljön a várva várt téli szünet. Szerintem nem én vagyok az egyedüli líceista, aki már tűkön ülve várja, hogy pénteken megszólaljon az utolsó csengő, s elinduljunk megérdemelt pihenésünkre. Na jó, nem volt azért annyira szörnyű ez a félév, de már mindnyájan érezzük a kimerültséget. Azt mondják, az ember csak a jó dolgokra emlékszik vissza, és valahogy ez velem is így van most. Visszagondolva az elmúlt félévre, mosolyt csalnak az arcomra az emlékek. Kedves első osztály ti emlékeztek még az itt töltött első napotokra? Azóta eltelt egy kis idő és bizonyára már mindnyájan beilleszkedtetek. Megszoktátok a légkört, a társaságot és egyre jobban teltek a napjaitok. Kedves végzősök […]