December 5-én izgatottan vártuk a Mikulás érkezését, ám egyikünk sem gondolta, hogy ilyen egyedi módon fog megajándékozni minket a jelenlétével.

A vacsora befejeztével kopogást hallottunk a mennyezet felől, amiről később kiderült, hogy a Mikulás volt az. Pár kopogást követően megtisztelt minket a jelenlétével. Egy kis viccelődés után ő maga vette át a tisztára törölt asztalokat, amelyekre aztán elhelyezett egy-egy csomag csokit. Ezt követően a zsibongóban gyűltünk össze, ahol énekszóval csalogattuk elő a piros kabátost, s mivel nem ingyen osztogatja az ajándékokat, elő kellett állnunk osztályonként egy-egy mulattató műsorral. Előadásainkat a Mikulás – úgy, mint a takarítást –  ezt is pár csomag csokival jutalmazta. Azért, hogy még vidámabbak legyünk, ő is készült egy műsorral, mégpedig nem is akármilyennel: karácsonyi zenére táncolt, csak nekünk.

Ezután következett a várva várt pillanat: az ajándékosztás. A Mikulás a diákokat néven szólítva osztotta ki az ajándékokat, melyeket mi magunk helyeztünk el a tasakokban és dobozokban. Az angyalkák alig várták, hogy megleshessék az általuk húzott személy reakcióját, valamint azt, hogy végre az ők nevük is elhangozzon.

Miután mindenki megkapta a maga ajándékát, sajnálatos módon el kellett búcsúznunk a Mikulástól, s az alkalmat énekszóval zártuk.

Egy újabb élményekkel teli napot tudhattunk magunk mögött, s ebben a tudatban tértünk nyugovóra. S nem utolsósorban itt fejezném ki köszönetünket a Szervezőknek és a Mikulásnak is!

Sárközi Zsófia