Ez a hét sem fejeződött másképp, mint a többi. Alig vártuk, hogy végre megszólaljon az utolsó csengő, s nyugodtan adhassuk át magunkat a hétvégi pihenésnek. Mégis valahol tudtuk, éreztük, hogy ez a pár nap más lesz, mint az eddigiek. Áldásosabb, jobb, csendesebb. Néhányan örömmel, imádkozva, néhányan honvággyal a szívünkben vártuk, hogy 2016. november 18-án, délután kezdetét vegye a csendes hétvége.

Mind a három nap egy-egy témával foglalkoztunk, de mindezek előtt sokunk nagy bánatára meg kellet válnunk telefonjainktól. Miután leadtuk, Brigitta tanárnő nyitotta meg egy kezdőáhítattal az egészet. Majd szabadidő következett különböző programokkal, mint például az imasátor, a sport, a dicsőítés vagy a 10 perc Istennel. A 6 órakor kezdődő evangelizációt Szilágyi Károly tiszteletes úr tartotta, aki az Istennel való elcsendesedést hangsúlyozta. Napunkat egy közös filmnézés zárta.

A szombati nap témája a “Mit érdemel az Úr?” volt. Reggel áhítatot hallgathattunk Horváth Sándor végzős diák szájából, majd 11:30-kor került sor a dél előtti evangelizációra. Károly tiszteletes úr most az Istennel való személyes elcsendesedés fontosságáról beszélt. Napunk folytatásaként a szabadidő következett, mely Istennek hála kiegészülhetett a láthatatlan színházzal, ahol terítéken az utolsó vacsora volt. D.u. 4 órától néhány diáktársammal együtt Fodor Gusztáv előadását hallgathattuk „Élő egyház a halál völgyében” címmel. Ő a sztálini időszak megpróbáltatásairól beszélt. Egy órával később kezdetét vette az esti evangelizáció, melyet Kacsó Géza tiszteletes úr tartott. Többek között arról esett szó, hogy mivel tartozunk az Istennek szabadításáért. Ezt a napot egy imaséta zárta, melynek szervezésért és kivitelezésért köszönet a Diákpresbitériumnak!

A 3. nap témája “A kereszt szava” volt. Reggel egy ifjúsági istentiszteleten vehettünk részt, melyet Tóth Mária tartott nekünk. Az istentisztelet végeztével átvonultunk a temetőbe, ahol megemlékeztünk a sztálini elhurcoltakról. D.u. 5 óráig kihasználhattuk a szabadidő adta lehetőségeket, majd Bernáth Tamás tiszteletes urat hallgathattuk, Jézus utolsó szavairól és arról, hogy elfogadjuk-e az ő szabadítását.

A hétvégét Ildikó tanárnő zárta egy áhítattal. Köszönjük a csendes hétvégéért elmondott imákat, a szervezést, a lelki alkalmakat. Legyen érte Istené a dicsőség!

Csákány András