A koronavírus és a vele együtt járó karanténhelyzet sok diák számításait keresztülhúzta. Bezártak az iskolák, óvodák és a legtöbb munkahely is. Életünket jó pár hónapja a bizonytalanság jellemzi, hiszen a világjárvány miatt szinte minden kilátástalanná vált számunkra.

Mi, a Nagyberegi Református Líceum végzősei ugyanezzel a bizonytalan érzéssel, ám annál nagyobb reménytől hajtva kezdtünk neki egy, a szokásosnál kisebb tanévzáró ünnepség megszervezésének. Sajnos a karantén meghosszabbítása miatt ez nem valósulhatott meg teljes egészében. De nem adtuk fel, és műsorunkat minden szabálynak megfelelően átalakítottuk egy bizonyítványosztó ünnepséggé, melyet egy egész napos próba előzött meg. A próbán felhőtlen boldogsággal jelentünk meg, hiszen hosszú idő óta végre újra találkozhattunk.

A karanténszabályokat figyelembe véve igyekeztünk minél kevesebb vendéget meghívni az ünnepségre, vagyis csak a szüleink és testvéreink, illetve tanáraink vettek részt a rendezvényen, s ők is a megfelelő távolságra voltak egymástól.

A bizonyítványosztó augusztus 1-én 10:00-kor vette kezdetét. A líceum udvarán a végzős évfolyam 37 diákja osztályfőnökeink felvezetésével, vállunkon a már megkapott tarisznyával és benne az érettségi bizonyítvánnyal bevonultunk a vendégek elé. Ezt követően elhangzott a két osztály osztályigéje, majd Tóth László, iskolánk lelkészigazgatója, s egyben a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkésze tartott rövid áhítatot, melyben megerősített minket afelől, hogy ha az Úr kíséri és vezeti lépteinket, semmi rossz nem történhet velünk. Az áhítat után a 10. évfolyam képviseletében Rájplik Benedek mondott köszöntőt, majd Fodor Tünde Virág énekelt számunkra. Ezt követte a névre szóló igei útravalók felolvasása, amely során a tiszteletes úr egyesével szólítva bennünket mondta el a nekünk szánt igéket, mely az életünk során útmutatásul szolgál majd számunkra.

Az ünnepség további részében következett a staféta átadása a 10. évfolyamnak. Ezáltal azt üzenjük a líceum leendő végzőseinek, hogy a felelősség mostantól az ő vállukon van, nagyon fontos feladatok, akár sorsfordító dolgok, döntések várnak rájuk.

A folytatásban került sor a végzősök műsorára, melyben énekekkel, versekkel és egy beszéddel búcsúztunk iskolánktól, felidézve mulattató emlékeinket azon élményekről, melyeket a líceumban szereztünk. Hol nevetve, hol könnyes szemmel adtuk elő műsorunkat. Majd iskolánk oktatási igazgatójának, Kovács Andrásnak hallhattuk a köszöntőjét. Beszédében elmesélte, hogy tanáraink és nevelőink mekkora odaadással terelgettek bennünket a jó irányba és igyekeztek mindenben a segítségünkre lenni. Az igazgató úr beszédét követte osztályfőnökeink, Tar Tímea és Gálfi Dezső köszöntője, melyekben elmondták, hogy milyen élményekkel gazdagodtak általunk az elmúlt évek során, s meghatóan beszéltek arról, hogy mit is jelentettünk számukra.

A köszöntők sora itt azonban nem ért véget. A szülők nevében Páll László tiszteletes úr mind a tanárok, mind a vendégek, mind a végzős évfolyam felé irányított biztató szavait hallhattuk.

Végezetül Tóth László mondta el számunkra záró gondolatait, majd következett az ünnepség vége – a végzősök levonulása. Énekelve ballagtunk el, végig az udvaron és az iskola épületében, lezárva egy korszakot, s elbúcsúzva életünk egyik legmeghatározóbb helyszínétől.

Sárközi Zsófia,

a Nagyberegi Református Líceum végzőse