Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.

2Kor 3, 1-3

Az emberek, már a teremtés óta nagyon szeretik a versenyeket. Mindenféle megmérettetéseket hoztak létre, amiben mindenki megmutathatja, mire képes, s a verseny végén láthatjuk ki a legjobb. Mindannyiunkban valahol benne van a bizonyítani akarás, hogy megmutathassuk mindenkinek kik vagyunk, és mi mindenre vagyunk képesek.

Pál, ebben a levélben, egy már általa régebben létrehozott gyülekezetnek ír, ahol megjelentek olyan emberek, akik különféle rangos vezetőktől, és csoportoktól hoztak elismerő, dicsérő levelet, amivel megmutathatták, mennyire fontosak. A gyülekezet emiatt megkérdőjelezte Pál tekintélyét, és tőle is hasonló levelet, vagy igazolást vártak.

Pál egy rendkívül művelt és okos ember volt, tehát lehetősége volt arra, hogy ezeknél sokkal nagyobb súlyú ajánlást szerezzen, ezzel visszaszerezve a tekintélyét. Azonban mégsem ezt látjuk. Egy sokkal valósabb, és komolyabb dologgal válaszol ezekre az elvárásokra: az ő ajánlólevele maga a gyülekezet, és mindaz a szolgálat, munka, és az igehirdetés amit eddig tett az emberek között.

Hasonlóképp vonatkozik ez ránk is – mi keresztyén emberek, állíthatjuk magunkról, hogy minden vasárnap látogatjuk a templomunkat, adakozhatunk óriási összegeket, vagy ismerhetjük ugyan az egész Bibliát, nem tudjuk magunkat ajánlólevéllel bejuttatni a Mennyek Országába. Mindezek akkor érnek bármit, ha a életünket valósággal odaszántuk Krisztusnak, s tetteink is alá vannak rendelve az Neki. Ezért tehát ne látszatból dicsérjétek az Urat, hanem valósággal és szívből, hogy a tettek helyettetek beszéljenek!

Szimkovics Dániel,

11.B osztályos tanuló