A keresztyén gyökereit megtagadó Nyugat-Európával ellentétben a kontinens középső és keleti felén élők, Isten kegyelméből, most  még üldöztetés nélkül megélhetjük hitünket. Mégis, a kiüresedő templomok, a fogyó gyülekezetek szívszorító valósága része lett a mindennapjainknak. Hol van már a 90-es évek kárpátaljai ébredésének, zsúfolt templomainak látványa, az Isten megmentő kegyelmét elfogadó sokaságnak a szegénységben is boldog örvendezése?  Ahogy kétezer éven át az volt, úgy ma is nagy kiváltság keresztyén családba születni, hittant tanulni, konfirmálni, már fiatalon gyülekezetbe járni, felnőttként annak terheit hordozni. Döntő fontosságú, hogy gyermekeink hívő óvónők, lelkipásztorok, tanárok hatósugarában nőjenek fel nem csak az egyházi, hanem az állami iskolákban is. Ha gyermekként, fiatalként egy gyülekezet lesz második otthonuk, akkor ezt felnőtt korukban is igénylik, ezt a mintát követik, utódaiknak […]