Vígváry Mihályra emlékezve


„Az igaznak az emlékezete áldott,…” Példabeszédek 10, 7

 Aki szeretné megtalálni Vígváry Mihály egykori nagyberegi református lelkipásztor fejfáját a beregi temetőkertben lehetetlen feladatra vállalkozik. Valamikor a hetvenes évek elején családtagjai által újraállítatott fejfa mára elveszett, bizonyára nem véletlenül, a kommunizmus nem csak az élőket, de a holtak emlékét sem kímélte. Pedig van mire emlékeznünk Vígváry Mihály, református lelkipásztor életével kapcsolatban. Megrendítő élete, személyes sorsa és a gyülekezetben végzett szolgálata engem személyesen is mélyen megérintett és hálás vagyok Istennek azért, hogy unokáinak köszönhetően „felfedezhettünk” egy hétköznapi hőst, aki nem hétköznapi dolgokat vitt végbe. Sajnos minden részletét az ő életének és szolgálatának nem ismerjük, de ami eddig elénk tárult az hálaadásra és köszönetre indított bennünket.

_dsc5715

Templomunkban emléktáblát helyeztünk el, amelyet unokái és családtagjai ajándékoztak a gyülekezetnek a református líceum épületében pedig egy portréval adózunk az iskolaépítő, református oktatást és nevelést szívén viselő lelkipásztornak. Vígváry Mihály nevéhez kötődik még a gyülekezet parókiájának az építése, a templom harangjainak az elkészíttetése és az orgonaépítés is.

Rendkívül áldásos időszak volt ez a gyülekezet életében, Isten megáldotta a lelkipásztor munkáját és odaadó életét. 54 földi esztendőt ajándékozott az Úr Vígváry Mihály számára, tehát elmondhatjuk, hogy aktív korának több, mint a felét a nagyberegi református gyülekezetre szánta.

Családi életében is példamutató ember volt, azt olvashattuk róla, hogy Isten 12 gyermekkel áldotta meg a házasságukat, amelyet Szarka Vilmával, a kisbégányi lelkipásztor leányával kötött. A 12 gyermekből 6 nőhetett fel, a többiek a születésük után hosszabb rövidebb idővel meghaltak.

„Az igaznak az emlékezete áldott,…” – mondja az Ige. Hálaadással a szívünkben látjuk ezt most megvalósulni közöttünk. Istenünk előhozta az ő szolgájának emlékét közöttünk, aki bizonyára tiltakozna az ellen, hogy őt méltassuk. Életéért Istennek vagyunk hálásak, példája pedig sokunknak adhat erőt a küzdelemhez, az odaadó szolgálat végzéséhez, a nehéz, de áldásos sors hordozásához.

Mára az a hatalom, amely fejfákat és embereket tüntetett el már sehol nincsen, de az, amit ezek az emberek létrehoztak az Isten segítségével hirdeti, hogy „Hű az Isten,…”.Remélem, hogy méltó utódai leszünk Vígváry Mihály református lelkipásztornak, akik továbbvisszük hűségét és lelkesedését az Úr ügyéért, és akiknek gondja lesz arra is, hogy a temetőkertben ismét ott legyen egy fejfa, vagy egy kopjafa, amely azt hirdeti, hogy Nagybereg népe már nem a kommunizmust sírja vissza, hanem azokra emlékezik, és azok előtt adózik tisztelettel, akik építették és gazdagították a falu közösségét. Mert ennek az Igének folytatása is van: Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. Isten Igéjének igazsága október 23-án, a hálaadó istentiszteleten, amikor ezt a táblát elhelyeztük ismét igazzá lett előttünk! Legyen övé a dicsőség ezért!

Tóth László lelkipásztor

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük