Verbőcre látogattunk!


Eljött hát a vasárnap, indulás Verbőcre! A verbőci lelkésztől (Zsolti apukájától) meghívást kaptunk, hogy szolgáljunk náluk, mi a 9. osztály. Verssel és énekekkel készültünk, amit osztályunk két diákja szerzett.

Reggel nyolckor indultunk a középiskola buszával, valamint osztályfőnökünkkel, Dencs Enikő tanárnővel. Az oda út rövid volt, de egyben nagyon érdekesen is telt, persze ebben a picit rossz út is szerepet játszott. Mikor megérkeztünk megtekinthettünk a verbőci templomot, majd finom szendvics és tea várt ránk a parókián. Bemenve a templomba a gyülekezetben kíváncsi szemekkel figyeltek minket. Meghallgattunk egy nagyon jó igehirdetést, amelyben ráébredhettünk: ahelyett, hogy a nap félelmeitől rettegünk, inkább imádságra összpontosítsunk! Továbbá Istennek mindennel célja van, ami velünk történik!

Az igehirdetés után előadtuk a szerepünket, amin bemutattuk a Líceumot, majd eléneklésre kerültek a saját szerzemények is, amit a gyülekezett nagy örömmel fogadott. Ezek után elindultunk a közös ebédre a parókiára. Nagyon sok finom étel, gyümölcs várt minket az asztalon. Nem egy átlagos vasárnapi ebéd volt, s mi igen jóízűen fogyasztottuk el. Hmm… szerintem újra ott lennénk! Az ebéd után felfedeztük a ház többi részét is. Délután egy órára jöttek hozzánk a gyülekezet fiatalabb tagjai, akik tőlünk kértek útmutatót a gimiről, kollégiumi életről, szabályokról. Mi, bár félve kezdtünk mesélni, de a végére mindenki belejött és kialakult a hangulat. Még egy utolsó falatozásban részt vettünk, és elbúcsúzva indultunk Nagybereg felé. Visszaérve a gimibe mindenki fáradtan esett az ágyába, de mindegyikünk elmondhatja, hogy ez a vasárnap volt a legjobb, legkülönlegesebb élmény, együtt.

Szabó Nikolett 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük