Nagyberegi líceisták és vári iskolások Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen

 

A Nagyberegi Református Líceum a Rákóczi Szövetség legutóbbi Október 23-i Diákutaztatási Programjában támogatást nyert egy magyarországi kirándulásra. Ennek köszönhetően 2017. október 25-én egy 42 fős kirándulócsoport (38 diák (29 líceumi tanuló és 9 vári iskolás) 4 kísérőpedagógus, Ráczkövy Éva, Simon Katalin, Tóth András és jelen sorok írója társaságában) egynapos látogatást tehetett Magyarországon, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Utazásunk alapvető célja az volt, hogy a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumát, Általános Iskoláját és Diákotthonát képviselő diákokkal és tanárokkal közösen emlékezzünk meg az 1956-os forradalom kezdetéről. A fogadó iskola megjelölésekor azért választottuk a magyar kálvinista oktatás felső-magyarországi központját, mivel a két tanintézmény testvériskolaként tekint egymásra, és már hosszú ideje ápolunk jó kapcsolatokat. Emellett személyes tapasztalatok is motiváltak a döntésben: számomra az is a sárospataki Refi mellett szólt, hogy korábban, a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programjai támogatásával, a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola által megpályázott kirándulások keretében már három alkalommal látogathattam el a tanintézménybe.

 

A képre kattintva megtekinthetőek a további fotók. Részletesebb leírást az információ gomb segítségével szerezhet, amely a jobb felső sarokban található. A fotókat Kobál Anna, Sárosi Szintia, Petreczky Kristóf és Gálfi Dezső készítette.

 

Sárospatakra történő megérkezésünk után a fogadó iskola nevében Demkó Ferenc, a Rákóczi Szövetség gimnáziumi kapcsolattartója fogadta csapatunkat. Minket, pedagógusokat elkísért Nagy-Baló Csaba igazgatóhoz, aki rövid megbeszélésre invitálta a kísérőtanárokat az irodájába. Ezután a kirándulócsoportunk Demkó Ferenc kalauzolásával és egy gimnáziumi osztállyal közösen átsétált az Iskolakertbe, hogy az ottani 1956-os emlékoszlopnál megemlékezzünk a forradalom résztvevőiről. A rövid műsor során elhangzott egy vers vendéglátóink egyik diákja tolmácsolásában, illetve a mi részünkről Béres Márk Valentin 10. A osztályos líceumi tanuló Buda Ferenc Tizenöt-húszéves halottak című alkotásával, Muzsalyi Judit 9.A osztályos líceumi tanuló pedig Szentkúti Ferenc Hősköltemény egy pesti srácról című költeményével emlékeztetett az események fiatal hőseire. A líceumi kirándulócsoportunk emellett a Bródy János által írt Ha én rózsa volnék című dalt is elénekelte. A megemlékezés után visszaindultunk a kollégium épületébe, hogy megismerkedjünk a nagy múltú oktatási intézmény történetével.

 

A Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai adjunktusa, a kárpátaljai származású Bátoriné Misák Marianna szervezői segítsége és közbenjárása révén megnézhettük az intézmény tudományos gyűjteményei közül a Nagykönyvtárat és a Múzeumot. Amíg várakoztunk a tárlatvezetés kezdetére, addig az udvaron Béres Márk Valentin vezetésével és gitárkíséretével keresztén dalokat énekeltek diákjaink. Ezután a Nagykönyvtár különleges szépségében és könyvritkaságaiban gyönyörködhettünk, majd az intézmény iskolatörténeti kiállítását tekinthettük meg, amely a vallás- és oktatástörténet, illetve a Rákóczi-kultusz szempontjából egyaránt sok érdekességgel szolgált számunkra. A kirándulók közelről láthatták például azt a kárpátaljai Pidpolócról (Vezérszállásról) a múzeumba került sótörő asztalt, amelyen a hagyomány szerint a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc utolsó éjszakáját töltötte Magyarországon, mielőtt 1711. február 21-én Lengyelországba ment, hogy segítséget kérjen I. (Nagy) Péter orosz cártól a szabadságharc folytatásához. Különleges látnivaló volt Lorántffy Zsuzsanna keresztöltéssel hímzett, 12 éven át készült úrasztali terítője is, amelynek négy sarkában az evangélisták képei láthatóak attríbútumaikkal együtt, közepén pedig az Agnus Dei (Isten báránya). Egy régi tanterem és a korabeli oktatási segédeszközök megtekintése révén pedig mind a tanulók, mind a tanárok elképzelhették, hogy milyen lehetett régen az oktatás Patakon.

 

A kollégiumból átsétáltunk a helyi várba, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumába, ahová Bátoriné Misák Marianna közbenjárása jóvoltából a nemzeti ünnepeken érvényes módon, ingyen mehettünk be. A Vörös-toronyban lentről fölfelé haladva képet kaphattunk a vár egykori lakóinak mindennapjairól, illetve az erődítményhez kapcsolódó történelmi személyekről és eseményekről. A kápolnában megtekinthettük azt az oltárképet, amely II. András és Merániai Gertrúd leányának, az 1207-ben valószínűleg a várban született Árpád-házi Szent Erzsébetnek az életéből vett jelenetet ábrázol. A lovagteremben különböző címerekben gyönyörködhettünk. A legfelső szintre, az ágyúteraszra érve pedig lélegzetelállító kilátás tárult elénk: a város a Bodroggal, háttérben a zempléni hegyekkel. Az erődítmény megismerését a várudvarban a Lorántffy-loggiával zártuk.

 

Sárospatak után az egykori Zemplén vármegyei központ, Sátoraljaújhely felé vettük az irányt. Kirándulásunk következő állomása a napjainkban a városhoz tartozó Széphalom volt. Itt előbb a birtok egykori tulajdonosának, a nyelvújítás vezérének életébe és munkásságába betekintést nyújtó Kazinczy Ferenc Emlékcsarnokot néztük meg.

 

Ezután a 2008-ban megnyílt A Magyar Nyelv Múzeumában korosztályi megoszlás szerinti két csoportban megtekinthettük az állandó kiállítást, amely során a kirándulás résztvevői például tintával írhattak, meghallgathatták a magyar nyelvjárások közötti különbségeket, nyelvi játékokat próbálhattak ki számítógépen és társasjáték formájában, de voltak olyanok is, akik önszorgalomból megoldottak néhány feladatot a Nyelvlesen című, múzeumpedagógiai tapasztalatokon alapuló szerepjátékból is.

 

A múzeumlátogatások után, széphalmi ottlétünk végén leróttuk kegyeletünket a magyar jakobinus mozgalomban való részvételéért várfogságra ítélt, emiatt a munkácsi várban is raboskodó kiváló magyar író, költő, irodalomszervező és nyelvújító sírjánál.

 

A tanintézmények közötti kapcsolattartás, a történelmi és nyelvi ismeretszerzés után a Zemplén Kalandparkban fejeződött be a nap programja. Mivel a nyitva tartás vége előtt nem sokkal értünk oda, így a hátralévő időben csak egy program kipróbálására nyílt lehetőség a csoport minden tagja számára. A többség a néha ijesztőnek tűnő, de mindig biztonságos száguldást, vagyis az anyaország leghosszabb (2275 m) bobpályáján való lecsúszást választotta, míg néhányan az őszi táj fölé emelkedéssel, az abban való gyönyörködéssel, vagyis Magyarország leghosszabb (1333 m; 374 m-es szintkülönbség) ülőszékes libegőjének kabinjaiban való utazással zárták a napot. Ezután hazaindultunk, és este visszaérkeztünk Kárpátaljára.

 

A Nagyberegi Református Líceum és a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola kirándulói lélekemelő élményekkel gazdagodhattak a nap folyamán. A kirándulásunk támogatásáért köszönetünket fejezzük ki a Rákóczi Szövetségnek. Hálásak vagyunk Istennek, amiért lehetőséget biztosított számunkra ahhoz, hogy tartalmas kikapcsolódást nyújtó programok révén jobban megismerhessük ezt a reformáció, a Rákóczi család és a nyelvújítás története szempontjából is oly nagy jelentőséggel bíró, természeti látnivalókban is bővelkedő tájegységet.

 

Gálfi Dezső