Találkozó Jókai Annával és Zombori Ottóval (2.)


2013.október 5-e jeles nap a Kárpátalján élő magyar irodalmat és csillagászatot kedvelők számára, mivel vidékünkre látogatott Jókai Anna írónő, és Zombori Ottó csillagász.

A találkozónak a Nagyberegi Református Líceum adott helyet, az intézmény 20 éves fennállásának méltatásaként. A szervezők célja az volt, hogy az előadások során első kézből és testközelből közvetítsenek értéket a hallgatóság felé. A cím is sokatmondóan erről árulkodik. Az írónő Mit tegyünk életünkkel? címmel keresztyén szemlélettel végigjárta az életben fontos és keresendő értékeket a párválasztás, családalapítás, hazaszeretet, európai gondolkodás, témakörökben, majd ismertette sajátos Trianon-képét a hallgatósággal, miszerint Magyarország középen ülő anyaként kéz a kézben fogja körbe a határain kívül reked gyermekeit, akiket jó anyaként felelősséggel tartozik, és kötelessége segíteni, támogatni. Zombori OttóMagyarok égen és Földön címmel azokról a magyar csillagászokról és eredményeikről szólt, akik munkásságára egyaránt büszke lehet a magyar nemzet, de az egyetemes csillagászat tudománya is. A délután folyamán alkalmunk nyílt interjút készíteni az előadókkal, akik készségesen válaszoltak kérdéseinkre.

— Mikor és hol született?

— 1975. március 24-én születtem Gyöngyösön Ez egy kicsi, de nagyon szép város a Mátra alján, ahol Magyarország legnagyobb hegye a Kékestető található. A környezet és a szellemi értékek is káprázatosak ezen a tájon. Na és persze arra is nagyon büszke vagyok, hogy én egy márciusi születésű gyermek lettem, ami a kos jegye, és ami nem nekem persze azért is fontos, mert asztronómus vagyok.

—    Hol végezte tanulmányait?

— Ez egy jó kérdés, mert azért csak kell az embernek valahová iskolába járnia. Alapiskoláimat és a gimnáziumot Gyöngyösön végeztem a Batthyány János Gimnáziumban, azóta ez az iskola egyházi fenntartóság alá került, aminek nagyon örülök, és hálát adok a jó Istennek érte. Aztán a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytattam tanulmányaimat. Mikor az egyetemet befejeztem, matematika- fizika szakon, elkerültem a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, annak is a csillagászati szakát végeztem el és így lettem csillagász.

— Meséljen arról, hogy mi indította önt arra, hogy csillagász legyen, meséljen, kérem munkájáról, valamint, hogy hogyan kezdte tevékenységét?

— Na, ez egy nagyon jó kérdés, mivel, ha jól emlékszem ez a hetedik osztályban kezdődött, amikor is szerencsém volt távcsővel megfigyelnem a Szaturnusz gyűrűjét és nem akartam elhinni, hogy ilyen csodálatos dolog létezik a világon. A tanárom erre nagy könnyedén azt mondta, hogy ha nem hiszem el, akkor legyek csillagász. Én el is döntöttem, és az első amatőr kísérleteimet a Debrecenben töltött egyetemi éveim alatt végeztem, mint például a távcsőépítést és megfigyeléseket. A Budapesten töltött egyetemi éveim alatt már a TIT – Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Urania Csillagvizsgálóban dolgoztam, mint tudományos munkatárs, bemutató kollega, csoportvezető, majd igazgatóhelyettes, végül igazgató. Harmincöt évet voltam a pályán. Később kaptam egy kellemes meghívást a Fasori Evangélikus Gimnáziumból, így lettem ott matematika-fizika tanár, és ahol kezdtem, úgy ott is fejezem. Jelenleg is itt tanítok, előadásokat tartok, tábort vezetek. Életem során több mint ezer prezentációt mutattam be, valamint sokat utaztam, aminek nagyon örülök, mert így még többet látok a világból. De mindezeken túl leginkább az invitált a csillagászati pályára, azon túl, hogy mindenkiben van egy kis alapvető érdeklődés az égbolt szépsége iránt, hogy én kíváncsi voltam a mozgásokra, az esztétikára. Úgy tartom, hogy bármilyen sokat is tud az ember, akkor is kell lenni valami olyasminek, ami kíváncsivá teszi.

— Melyik ágazata, vagy éppen tevékenységi formája az a csillagászatnak, amit ön a legjobban kedvel?

— Nagyon sokáig foglalkoztam például a változó csillagokkal, ez olyan csillag, ami nem azonos a fénnyel, kutattam, hogy ez miért változik, egyszer miért fényesebb, másszor kevésbé. Ez egy aprólékos és részletes munka, viszont nagyon szép. Azt is el kell mondanom, hogy nagyon érdekel még a kozmológia és annak fejlődése is.

— Hogyan vélekedik a Nagyberegi Református Líceumról?

— Nagyon meglepő és jóleső volt számomra látni azt, hogy milyen fegyelem és tisztelettudás uralkodik a diákok között. Nagyon példaértékűnek tartom, hogy a mai anyaország határain kívül működnek ilyen iskolák. Kifejezetten örülök annak, hogy fejlődik az iskola, úgy külsőleg, mint hírnévben.

— Hogyan került kapcsolatba iskolánkkal?

— Emlékeim szerint egy fizika verseny kapcsán találkoztam először tanárotokkal, Tóth Andrással, körül-belül négy éve, és akkor beszéltünk az iskoláról, így amint eljött a lehetőség, olyan három és fél évvel ezelőtt, meghívtak az iskolába, akkor láttam először a Vereckei-hágót, ezért is emlékezetes számomra az az alkalom.

— Az utolsó kérdésem az lenne, hogy mit üzen az iskola tanulói számára?

— Azt szeretném nekik üzenni, hogy maradjanak meg ugyanilyen csendes, fegyelmezett, és érzékenyen érdeklődőknek. Azt kívánom minden tanulónak, hogy találja meg azt a szakmát, ami a legjobban vonzza őt, ami iránt a leginkább érdeklődik.

Egy William Shakespeare idézettel szeretnék elköszönni az iskolásoktól, amit kérek, hogy fogadjatok meg:

      „Légy hű magadhoz: és így mint nappalra éj,

       Következik, hogy ál máshoz se léssz.”

—Nagyon szépen köszönöm az interjút.

Az interjút készítette:

Molnár Sándor, a Nagybetegi Református Líceum végzős diákja.

Az este felejthetetlen volt minden megjelent vendég számára. Köszönjük a támogatást a Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézetnek és köszönjük Kovács András és Tóth András tanároknak, valamint mindazoknak, akik valamilyen részt vállaltak abban, hogy ez az este létrejöhessen.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük