Ahogy megkezdődött az őszi szünidő, a Nagyberegi Református Líceum 30 diákja 12 tanár kíséretében egy különleges utazásban vehetett részt, melynek keretein belül ellátogathattak Németországba és Lengyelországba. A szervezés nehézségei ellenére végül minden rendben volt, jól tudtuk érezni magunkat ebben a pár napban.
Az első napon estefelé meg is érkeztünk Lengyelországba, Szlovákiát érintve, ahol utazás közben elénk tárult a Magas-Tátra látványa. Krakkóban egy rövid esti városnézést ejthettünk meg, megtekinthettük az óváros nevezetességeit: a főteret, a Posztócsarnokot, a Mária-templomot, a régi városháza tornyát.
Ezután továbbindultunk Jawornikba, ahol már mindenkit vártak a fogadó családok. Nagyon kedvesen bántak velünk, a kommunikációt is meg tudtuk oldani, rendkívül vendégszerető és nagylelkű embereknél tölthettük el az éjszakát. Miután másnap reggel elbúcsúztunk, már indultunk is Wittenbergbe, ahol egy hangulatos, esti városnézés következett. Első megállónk a wittenbergi vártemplom volt, melynek kapujára 1517. október 31-én Luther Márton kiszögezte 95 tételét, és ezzel megindult a reformáció. Majd megnéztük a Luther-házat, eltöltöttünk egy kis időt a piactéren (Markplatz), majd megvacsoráztunk a Café Carpe Diem-ben. A szállásunk már a német fővárosban, Berlinben volt, az A&O egyik hostelében.
A bőséges reggeli után egy egész napos városnézés várt ránk, ahol a berlini tömegközlekedéssel is megismerkedhettünk. A berlini tévétorony (Berliner Fernsehturm) tetejéről csodálhattuk meg a város panorámáját, majd sétáltunk az Alexanderplatzon, ahol az ebédünk „korlátlan fogyasztás” címszó alatt zajlott, kóstoltunk mindenféle ételeket, senki nem maradt üres gyomorral.
Kiadós ebédünk után megnéztük a berlini fal különleges maradványait, ami grafitti-galériaként tárult szemünk elé. Városnézésünk további részében láthattuk a Checkpont Charlie-t, a brandenburgi kaput, a Reichstagot, sétáltunk a Múzeum-szigeten, és felvásároltuk Berlin egyik csokiboltját.
Másnap Auschwitz volt a következő megállónk, ahol körbevezettek minket az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor fennmaradt részein. Nagyon megrázó volt az az időszak, amit ott eltöltöttünk: körbejárni a helyeket, érinteni a falakat, ahol akkoriban annyi ember szenvedett és utolsó lélegzetével kilehelte lelkét. Látni a körömnyomokat a gázkamrák falain, az odadeportált emberek személyes tárgyait, fényképeit, szívszorító volt.
Emlékeinkbe maródó auschwitzi túránk után továbbhaladtunk Wieliczkába, ahol miután megebédeltünk, elfoglaltuk szobáinkat a háromcsillagos Hotel Galicjában. Pihentető nap volt ez számunkra az előző éjszakai kalandos buszozás után.
Másnap reggel a hazaindulás következett, délután a határra érkeztünk.
Minden ott lévő ember nevében elmondhatom, hogy ez a kirándulás nagy élmény volt számunkra, és emlékezni fogunk rá. Bár kellemesen elfáradtunk, de megérte mindezt, mert lehet, soha többet nem jutunk el ezekre a helyekre.
Köszönet Bandi tanár úrnak és az igazgatóságnak a sok odaadással járó szervezésért, a tanároknak és nevelőknek a kíséretért és a felügyeletért, valamint az idegenvezetőnknek, Weiner Andrásnak a tartalmas és érdekes információkért, amelyekkel szolgált nekünk. Mindezek mellett szintén köszönet illeti a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-t, a Rákóczi Szövetséget, és a Gesellschaft Helvetia – Hungaria Nordwestschweiz-t, akik anyagi hozzájárulásukkal megteremtették az utazás alapját. Mindenért Istené legyen a dicsőség!
Váradi Petra, 11.A osztályos tanuló
