Magyarország egy olyan ország, amely minden kiránduláskor tud újat és érdekeset mutatni magából. Az utazás keretein belül lehetőségünk nyílt bővebben, részletesebben megismerni az ország fővárosát és nevezetességeit.
Minél jobban teltek a napok, annál nagyobb izgalommal vártuk az indulást, melynek időpontja szerda reggel (november 7.). Csapatunk fél nyolckor találkozott az asztélyi határátkelőnél. Kisebb csoportokat alkottunk egy kísérőtanár vezetésével. A határon ezt a beosztást megtartva keltünk át. A busz már várt bennünket a határ túloldalán majd, amikor már mindenki átkelt a határon, kezdetét vette a nagy utazás. Az út során beiktattunk néhány megállót. Vidámságukról árulkodtak a dalok, illetve az ifis énekek, melyeket az út során énekeltünk a buszon. Voltak, akik pihenéssel töltötték az időt, hiszen erőt kellet gyűjtenünk a ránk következő napok programsorozataira. Kellőképpen elfáradva kora délután értünk a Baár-Madasba. Ekkor még a diákoknak óráik voltak, viszont a fogadó diákokkal összegyűltünk és Felső Tímea tanárnő ismertette velünk a tervezett programokat. Ezután Tombor László igazgató úr köszöntött bennünket és jókívánságait fejezte ki ott töltött napjainkra. Megismerkedtünk a fogadó diákokkal, kikről érdekes témakörökön keresztül tudhattunk meg több információt, ismerhettük meg személyi értékeiket. Mindezek után ejtettünk egy rövid próbát, amikor is az énekeket gyakoroltuk együtt a Baár – Madasi diákokkal. Kisebb szünet után egy táncházban vettünk részt, melyet Szanyó Gábor tartott számunkra. Ezt követően hazaindultunk a fogadó családdal.
Másnap már a nap elején kezdetét vette a tartalmas programsorozat. Egy reggeli tornának tökéletesen megfelelő városnézés indította a napot. A kellemes séta után a parlament felé vettük az irányt, ahol sok érdekességet jegyeztünk meg az épülettel kapcsolatban. Mivel már teljesen belelendültünk a történelem különös eseményeibe, ezért egy igen fontos történelmi múzeumban gyarapítottuk ismereteinket: a Terror Házában. Ezután egy kiadós ebéd várt miket a Baár–Madasban. Egy szerény pihenő után közös faültetésre került sor a két iskola diákjai között ezzel is építve a közösséget: cseresznyefákat ültettünk az iskola kertjében. A mozgalmas faültetés után ismét lehetőségünk nyílt várost nézni, illetve találkozni a fogadó családdal. Este csapatunk az Operett Színházba ment, ahol a Rómeó és Júlia című darabot adták elő. Az operett bár sokáig elhúzódott, de mindenki elégedetten tért ”haza” a nap végén.
Péntek reggel a Baár – Madasban találkoztunk újra, ahol Tímea tanárnő körbevezetett minket az iskola épületében. Láthattunk diákok által készített szemléltetőket, fényképeket, melyek a két iskola korábbi kapcsolatáról tanúskodtak. Ezt követően az állatkertbe mentünk, ahol egyrészt egyedi és különleges állatokat láttunk, másrészt egy kisebb biológia órán vehettünk részt a Baár–Madas egyik biológia tanárnője jóvoltából. Elmondta, hogy a korai juharfa leveleiből kinyert nedvet a vegyiparban, festékanyagok előállításában hasznosítják, a hársból teát és mézet készítenek. Érdekességként szolgált, hogy a tölgyet az oroszok szent fának tekintették, napjainkban is a kitartást jelképezi. A bükkfa tökéletes anyag a rovásíráshoz, valamint a bükk szóból származtatják a betű szót is.
A kalandokkal teli állatkerti séta után a Szépművészeti Múzeumba indultunk tárlatlátogatásra. A képek művészisége és kidolgozottsága lenyűgöző volt. Érdemes megemlíteni Waldmüllert, kinek festészete egyedi, mivel igyekezett szépet és a jót festeni, képei mégis visszatükrözik a szegénység és a nélkülözés motívumait. Kiemelkedő alkotás még Stuck „A szfinx csókja” című képe, melyben egy sokakat foglalkoztató kérdésre keresi a választ: a férfi vagy a nő a domináns személy. A válaszon elgondolkodhattunk a városligeti séta közben, mely különlegesen nyugtató volt késő délután a kellemes napsütésben. A jóleső pihenő után elérkezett a várva várt pillanat: előadhattuk műsorunkat a Schweitzer Albert Szeretetotthonban. Az időseket énekekkel, verssel, színdarabokkal illetve tánccal köszöntöttük, majd egy kicsit beszélgettünk velük az otthonban töltött időről, családjukról, egészségükről. Látszott a tekintetükben, hogy örültek a műsornak és annak, hogy foglalkoztunk velük. A búcsúzás sajnos hamar elérkezett. A nap hátralevő részét a fogadó családdal töltöttük.
Szombat reggel is egy szép napos reggelre ébredtünk. A Széll Kálmán téren találkoztunk, majd a Várnegyed tartottunk városnézést. A Halászbástyáról nagyon szép panoráma tárult elénk. Ezzel az érzéssel mentünk a Mátyás templomba. Az idegenvezető elmondta, hogy előzménye a Szent István király által épített Szent Boldogasszony templom volt. Építése óta többször újjáépítették más és más stílusokban: román, reneszánsz, barokk, ma gótikus stílusúra. A történelem folyamán sok fontos eseménynek adott helyszínt, mint például Károly Róbert megkoronázása 1309-ben, Nagy Lajos esküvői, 1541-ben a törökök kezére került, viszont Mátyás korában a vár védelmet nyújtott az udvarnak és a templomnak is egyaránt. 1867-ben Ferenc Józsefet is itt koronázták meg, aki felújította a templomot.
Az oltáron Szűz Mária látható, fején a Szent Korona másolatával. Szűz Máriát a templom és vár védőszentjének is tartották. A templom jelenlegi magassága a 14. századtól vált véglegessé. Ezeket a tényeket látva nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy a templom tartalmas múltra tekint vissza.
Az ismertető beszámoló után a Nemzeti Galéria volt a következő állomásunk. Itt Munkácsy Mihály képeivel ismerkedtünk meg. Ő az a festő, kinek az életében mind a két véglet megtalálható: a nyomortól az arisztokráciáig. Első képe a Húsvéti locsolkodás, mely mozgalmas kompozíció. A drámai egyszerűségben észrevehető az erőteljesség. A Siralomház című kép az első kép, mely a világhír felé vezeti Munkácsyt. Élénk színeket először a Párizsi szobabelső című kép megfestésénél alkalmaz. Híres festményei közé tartozik még többek között A köpülő asszony, mely drámai erejű kép.
A nyugalmas tárlatlátogatás után egy mozgalmas program várt ránk: a Gellért hegy volt a cél. A felfelé vezető utat megtehettük busszal, illetve gyalog. Jómagam a sétálást választottam. Felérve a hegyre megnéztük a szobrokat és a várost. Lefelé már mindenki busszal ment, mert együtt kellett odaérnünk az Ex-box kalandparkba. Megérkezésünkkor csapatunkat két részre osztották. Volt, aki falat mászott, trambulinozott, kosárlabdázott vagy éppen a kalandpályán bizonyított, de egy biztos: mindenki számára felejthetetlen élmény marad! A nap fáradalmaival és élményekkel tele indultunk haza.
A vasárnapot teljes egészében a fogadó családoknál töltöttük, akik igyekeztek izgalmas és érdekes helyekre vinni, hogy maradandó értékekkel térhessünk haza.
Hétfő reggel a fogadó diákokkal érkeztünk a templomba, ahol közösen énekeltünk egy dalt, majd rövid búcsúzkodás után kezdetét vette a hazautazás.
Utazásunkat a Magyar Köztársaság Határtalanul! programjának és a Schola Rivulina Alapítványnak köszönhetően tudtuk megvalósítani. A kiránduló csapat nevében köszönjük a támogatást!
Ködöböcz Csilla