Megrendülés és hálaadás


„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.”

Zsidók 13, 7

„Életének hetvennyolcadik évében megtért Teremtőjéhez Cseri Kálmán nyugalmazott református lelkipásztor” – olvashatjuk a rövid, szomorú híradást, aminek olvasása közben mély megrendülés, de egyszersmind boldog hálaadás is feltör a lelkünkből. Megrendültünk, mert aki annyi sok áldott üzenetet adott át Istentől az embereknek az már nem szolgálhat azzal, amire az Úr földi életét elválasztotta és szánta. A hálaadás pedig Istennek szól, hogy a fájdalmak közül, a nyomorúság helyéről oda ment ahol nincsen betegség, sem könnyek, és Jézussal találkozott színről színre, Akiről annyiszor bizonyságot tett.

cserik2.jpg.500x500_q85

Mit hagy ránk az Ige ilyenkor? Ne feledkezzünk meg róla! Őszintén szólva ezek a hírek szoktak bennünket sokszor felébreszteni az felejtésből, mert a nagy rohanásban és munkában bizony az emlékezésre, a rágondolásra nem jut idő. Ilyenkor pedig megrendülten állunk, hogy akivel együtt imádkoztunk, aki olyan kedvesen és tisztán szólt, érdeklődött a gyülekezetről, iskoláról, lelki helyzetről arra milyen keveset gondoltunk az utóbbi időben. Adjon az Úr bocsánatot erre a mulasztásunkra is!

Isten elé borulva adjunk hát hálát Kálmán bácsi életéért és szolgálatáért, amellyel gyülekezetet, Krisztus egyházát építette ebben a világban. Ne feledjük el a kitartását, az Istenbe vetett komoly hitét, a testvérek iránt érzett felelősségét, rendíthetetlen buzgóságát az Úr ügye iránt akár egészen kicsiben, emberi életekre lebontva, akár hatalmas dolgokért égve. Ne feledkezzünk el Istent dicsérni az ő életéért és szolgálatáért!

Az Ige azt is mondja, hogy kövessük őket hitükben. Hálát adunk Istennek, hogy többen is ismerhettük Kálmán bácsit, hogy a Nagyberegi Református Gyülekezetben, a líceumban többen is vagyunk, akik személyesen is találkozhattunk vele és személyes beszélgetések alkalmával megláthattuk azt a hitet, amely akkor is összekötött bennünket. Azért imádkozunk most, ma is, hogy a gyászoló család tagjai ebben a közös hitben kapjanak Jézus Krisztus által vigasztalást és békességet! Kérjük az Úrtól azt is, hogy méltó követői lehessünk annak a hitnek, amiben Kálmán bácsi is élt! Imádkozunk azért, hogy a boldog feltámadás reménysége alatt vigasztalódjunk mindnyájan!

 

Nagybereg, 2017. február 14.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük