A líceum jelenlegi diákjaival, és volt tanulóival útra keltünk július 9-én Dunaalmásra, hogy meglátogassuk az ott működő, sérült fiúkat gondozó Református Szeretet Otthont. A gyülekező az asztélyi határátkelőnél volt, együtt indultunk neki az útnak, ami nagyon hosszúnak és fáradalmasnak ígérkezett, mivel sok helyen kellett átszállnunk. Dunaalmáson sok szeretettel és hideg üdítővel vártak minket. Vacsora után ellátogattunk a Kőpitéhez is, ami a környék legnagyobb magaslata, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. A nap végén már csak a munkabeosztás maradt hátra. A napot áhítattal zártuk. Kedden áhítattal kezdtünk, utána mindenki a neki kijelölt helyre ment dolgozni. Különböző munkabeosztások voltak: takarítás, foglalkoztatás, konyhai besegítések, a fiúknak pedig térkő-szegély alapozás és betonozás. Öröm volt látni, hogy milyen figyelmet fordítottak ránk. A munka után mindenkire ráfért a pihenés. Délután kicsit gokartoztunk is, ami nagyon mulatságos időtöltés volt. Később az egyik Duna-parti fagylaltozóhoz mentünk, utána megnéztük közelebbről a Dunát, aminek locsolkodás lett a vége. A Szeretet Otthonba mindenki csurom vizesen tért vissza. A napot megbeszéléssel és áhítattal zártuk. Szerdán minden ugyanúgy kezdődött. Mindenki elvégezte munkáját a lakóotthonos fiúk is besegítettek a munkába. Délután kissé borús időben kedvünk támadt a fagyizáshoz és a fürdéshez, újra a Duna-partra mentünk. Kissé hideg vízben, de lubickoltunk, aki nem szeretet volna az is belekerült a vízbe. A napot UNO-zással és áhítattal zártuk. A csütörtök nagyon izgalmasan kezdődött. Mindenki nagyon izgatott volt a délutáni program miatt, de előtte a munka volt az első. Ebéd után kissé fáradtan kezdtünk készülődni a tatai Fényes-fürdőbe. Mindenki nagyon jól érezte magát, a víz nagyon kellemes volt mindenki sokat lubickolt. Hála Laci tanár úrnak játékra is sor került. Egészen későn tértünk vissza, nagyon örültünk, hogy kikapcsolódhattunk. Az áhítat után sor kerítettünk a másnapi előadás megtervezésére, amit a fiúknak készítettünk. Péntek reggel nagyon fáradtak voltunk, de mindenkinek ugyanúgy el kellett végeznie a munkáját. Délután városnézésre került sor, ellátogattunk a Tescoba, utána a tatai Katolikus- és Református Templomba, ami az eső ellenére nagyon tetszett nekünk. Szombaton a munka már befejeződött, kicsit később keltünk, a reggeli után pedig Neszmélyre, a Dunára kenuzni mentünk, ahol 12 km várt ránk. Nagyon élveztük a kenuzást a vezető elmondta a szabályokat, amit sikerült betartani, senki sem borult bele a vízbe. Természetesen nem maradhatott ki a mulaszthatatlan fürdés sem, amit mindenki nagyon élvezett. A fürdés után már csak 2 km maradt hátra a kenuzásból, amit nagy erőbedobással vittünk véghez. Kicsit csúszva az idővel 3 órára értünk vissza, 6 órától pedig a lakóotthonos fiúk egy koncertet kaptak ajándékba, amin mi is részt vehettünk.
A musical esten énekelt nekünk: Peller Anna, Szerényi László, Janza Kata, Vágó Bernadett és Nagy Sándor. Az eső ellenére is énekeltek, de sajnos nem sikerült a tervezett program végére érni. A koncert után fényképet készítettünk velük, aminek igencsak örültünk.
Vasárnap istentiszteletre mentünk néhány lakóotthonos fiúval, ahol az igehirdetés a “figyelemről” szólt. Konkrétan arról volt szó, hogy nemcsak a saját bajunkkal és kedvünkkel kell törődnünk, hanem mással is. Délután a fiúkkal beszélgettünk, két órától velük együtt is tartottak istentiszteletet. Később a hét viccesebb és emlékezetesebb dolgaira emlékeztünk. Örültünk annak, hogy megismerkedhettünk azokkal, akiket még nem igazán ismertünk.
Ez a hét mély nyomokat hagyott bennünk, az utolsó nap már senki sem akart hazaindulni. Mindenesetre egy biztos: „Dunaalmáson a Szeretet Otthon van”. Mindenekelőtt hála és köszönet az Úrnak, hogy megengedte ezt a csodálatos hetet! Ha Ő is úgy akarja folytatás jövőre, ugyanott.
Kovács Anna, végzős diák