2012. november 16-án ellátogatott Líceumunkba Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök úr. Rövid igei köszöntő után, elmesélte azokat az éveket, amit eddig megélt, s mi nyitott szível hallgattuk.

Először Magyarországon dolgozott, de annak fővárosát minden este az oroszok lőtték, nappal pedig a Németország. Ennek okán elindult haza családjához, de mivel nem voltak közlekedési eszközök, ezért gyalog ment Páterfalvára. Az út nyolc napig tartott. Hazaérve tudomást szerzett arról, hogy ebben az időben hurcolták az embereket a lágerekbe. Ezért visszaindult Budapestre. Miután elvégezte a lelkészi hivatásra felkészítő iskolát, ismét visszatért hazájába és Munkácson volt segédlelkész. Kis idő múlva a református lelkészeket, tanítókat megvádolták, azzal hogy meg akarják dönteni a kommunizmust, s át akarják venni a hatalmat. Gulácsy Lajost is perbe állították, s bíróság elé citálták. A bíróságon elítélték, 10 év kényszermunkára. A munka Kazahsztánban (Bajkonurban) volt. Itt minden nap kemény munkákat kellett végezniük, a munkát nehezítette a kevés élelem. Mindezeknek ellenére minden este biztatták egymást társaival, s Isten segítségével 7 év és 3 hónap múlva kiszabadult. Mikor kiszabadult hazament, megkereste menyasszonyát (Ádám Emmát) és 2 hónap múlva összeházasodtak.

Elmesélte még, hogy az öregkor nem átok, hanem áldás, és az öregkorra már a bölcsőtől készülni kell, s Istennek tetsző életet kell élni. Sok verset írt az öregkorról, amelyeket felolvasott nekünk. Mesélt még a párválasztásról is. Elmondta, azt hogy egy kapcsolatnak az elején kell megismerni a másik embert, nem akkor, amikor már összeházasodtunk. S ezért megéri várni a másikra.

Gulácsy Lajos nagyon megérintett minket, mivel mi nem is tudhatjuk milyen volt az az idő, amiben régen éltek és meg kell becsülnünk a mostani időket. Meg kell becsülnünk a mindennapi kenyerünket, s hálát kell adnunk az életért, és minden egyébért.

Biró Gergő