Ebben az időszakban merült fel az akkori egyházi vezetőkben, köztük a lágerjárt Gulácsy Lajos püspökben az iskolaindítás gondolata, mely elsőként Nagyberegen valósult meg 1993-ban. Így tulajdonképpen ennek az iskolának elindulásával az újjászületett kárpátaljai református oktatást is méltatjuk idén szeptemberben.

„Boldog az az ember, aki ebben valamit tehet”

Felkerestük a most 88 éves nyugalmazott püspököt, Gulácsy Lajost, aki fiatalos lendülettel beszélt az iskolaindításról.

– Isten megnyitotta a lehetőséget. Ugyanis, amikor eljön valaminek az ideje, akkor bármilyen akadály álljon fenn, Isten félreteszi. Így volt ezzel az iskolával is… Én a magam részéről nagyon örültem neki, és hálás vagyok Istennek, hogy valamit tehettem ebben a dologban. Azért tartom fontosnak az egyházi iskolákat, mert nemcsak tudományt, hanem emberséget is adnak, lelki gondolkodást; és egy Isten szerinti, jézusi emberformát állítanak a diákok elé, mintául.

– Az iskola nyitóünnepségén az istentiszteletet Hegedüs Lóránt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának akkori lelkészi elnöke tartotta, emlékezik vissza Gulácsy püspök. – Ő koraszülött gyermekhez hasonlította a nagyberegi iskolát. Ám hozzátette, hogy ez nem jelenti azt, hogy meg kell halnia, hanem sokkal inkább arra figyelmeztet, hogy jobban kell rá vigyázni. Ha így teszünk, ez a kicsiny kezdet Isten kezében hatalmassá fog nőni. És az akkori szavak beteljesedtek. Mert bár ma is sokan ellenségei az egyházi iskoláknak, mégis Isten áldása van rajtuk. A diákok, akik az iskola falai közül kerülnek ki, áldott életű emberek lesznek. És mi másra volna szüksége ennek a társadalomnak, mint áldott életű nemzedékekre?! – teszi fel a kérdést a nyugalmazott püspök, és természetesen nem is vár rá választ.

„Nem könnyű lemérni egy iskola eredményességét”

A Nagyberegi Református Líceumban az elmúlt húsz évben 488 diák tett érettségit. 98%-uk továbbtanult valamilyen ukrajnai vagy magyarországi felsőoktatási intézményben.

2013 szeptemberében 105 diákkal indul a tanév, a korábbi hárommal szemben négy évfolyamon. A változtatást egy 2011-es oktatási törvénymódosítás váltotta ki, mely lerövidítette az oktatás idejét. Erre a rendeletre úgy reagáltak a református líceumok, hogy felvételt hirdettek a 8. osztályosok számára is.

– 1993-ban azzal a céllal indították el a líceumot, hogy ott majd keresztyén normákhoz igazodó értelmiségieket fognak képezni. Mi az oktatás célja ma? – ezzel a kérdéssel fordultunk Tóth Lászlóhoz, aki 2006-tól a Nagyberegi Református Líceum lelkész-igazgatója.

– Az iskola célja az, hogy keresztyén légkörben oktasson, neveljen, hogy az Istennel való találkozás lehetőségét biztosítsa a diákok számára.

– Most is szükség van a keresztyén iskolákra, amikor a diákok ma már több lehetőség közül választhatnak?

– A keresztyén iskola nemcsak azért fontos, mert ott a hittel is találkozhatnak a diákok. Ma ezek az egyházi iskolák Kárpátalján olyan mintát próbálnak adni, amit jó lenne valamennyi oktatási intézménynek követni. Gondolok itt mind a tanárok, mind a diákok felkészültségére,  a becsületes és objektív értékelésre, amelyből diák és tanár, szülő és iskola egyaránt láthatja, hogy hol vannak sikerek, és hol vannak még hiányosságok. Ha ez így lenne minden iskolában, akkor csak egy nagy különbség lenne az állami oktatás és az egyházi iskola között – a hitbeli nevelés. Ma azt tudom mondani, hogy nem csak ennyi a különbség, ennél sokkal több.

– Az ön számára mi volt a legmeghatározóbb élmény, tapasztalat az iskola vezetése során?

– Ez alatt a hét év alatt szinte nem volt olyan, amikor nem tornyosult volna valamilyen kihívás az iskola tanárai, vezetése előtt. Akár azért, mert az ukrán oktatási rendszer szinte évről évre változik, akár azért, mert az iskola fenntartásában voltak és vannak komoly nehézségek. Ezeket látva a legnagyobb élmény az, hogy ez az iskola még mindig működik.

– Volt-e eredménye az eltelt 20 évnek?

– Nem könnyű lemérni egy iskola eredményességét. Lehet nézni azt, hogy milyen jegyekkel végeztek a végzősök, és milyen arányban felvételiztek. Ezekről mindről elmondhatjuk, hogy jó eredmények. De én úgy gondolom, hogy nem ez a legfontosabb. Azok az eredmények, amelyek talán nem számokban és százalékokban mérhetők, sokkal fontosabbak. Az, hogy egy-egy embernek az élete, melyből két vagy három évet itt töltött, hogyan alakul a későbbiekben. Hogyan lesz hasznos tagja a társadalomnak, akár Ukrajnában, akár Magyarországon. Aki nem szám szerinti eredményeket produkál, hanem másféle eredményeket. Ezért egy iskolának a hasznát nem húsz év méri le. Lehet, hogy negyven vagy talán száz. Ha valahol valaki egy jó irányba indult el, akinek talán majd a gyermekei is jó irányba indulnak el, akkor kezdődik el a változás…

„A nagyberegi iskola utolérte önmagát”

A három iskola (a nagydobronyi, a nagyberegi és a tivadari) éves költségvetésének közel nyolcvan százalékát a magyar kormány finanszírozza, tíz százalékot jelent a szülők hozzájárulása. A fennmaradt költségeket a gyülekezetek perselypénze, illetve természetbeni adománya fedezi. Az állam semmilyen részt nem vállal a fenntartásban. A kárpátaljai járási tanácsok és közigazgatási hivatalok többletbevételeikből esetenként támogatják a területükön működő intézményeket.

A nagyberegi gimnázium területén emellett egy nagy lélegzetvételű – 2000 m2-es hasznos alapterületű – építkezés is folyik. A bővítést elsősorban az tette indokolttá, hogy a falutól bérelt épületet, melyben felújítás után a lánykollégium, a konyha és az étkezde kapott helyet, 2008-ban az önkormányzat visszaigényelte. Az építkezés fontosságát nemcsak az adta, hogy elveszik ezt az épületet, hanem az is, hogy vannak olyan hiányosságai az iskolának, amit mindenképpen pótolni kellett volna.

Az iskolaindítás fontosságáról és fenntarthatóságáról Zán Fábián Sándort, a KRE püspökét kérdeztük.

– Én úgy tekintek vissza az elmúlt 20 esztendőre, a nagyberegi iskola életére, hogy volt valaki, aki hitt az Isten hatalmában, elindult, és engedelmeskedett akaratának. Akkor furcsán néztek rá, de ő nem a saját erejében, nem a kárpátaljai gyülekezeteknek akkori teherbírásában bízott, hanem Istenben, aki megsegítette, és megáldotta ezt a kezdeményezést. Igaz, hogy koraszülött volt, de úgy hiszem, a nagyberegi iskola utolérte önmagát. Mostanra több iskolánk is van, de ez az iskola a Beregvidéken, a tömb magyarság szívében rendelkezik a leghosszabb múlttal.

Az elmúlt két év az iskola fejlesztése ügyében nagyon nehéz volt, tudtuk meg a püspöktől, aki a KRE iskolákat támogató jótékonysági alapítványának is vezetője. Nem tudtak előre lépni, anyagi forrásokat találni az épület befejezésére. Zán Fábián Sándor azonban örömmel számolt be arról is, hogy július 24-én a magyar kormány döntött a nagyberegi iskola építésének további támogatásáról. Ha a teljes épületet nem is, de ebből az összegből a kollégiumot már decemberre szeretnék lakhatóvá tenni.

A történelmi léptékkel mérve nem túl hosszú, húszéves jubileumot a nagyberegi líceum háromnapos rendezvény-sorozattal méltatja. Az ünnepségen szeretnének hálát adni Istennek, megemlékezni azokról az emberekről, akik ezért az intézményért imádkoztak és áldozatot hoztak.