Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket … 2


Isten kegyelméből a diakónia modul keretein belül a kórházmisszió is kezdettét vette. Ezen missziói munka feladatköre tartalmazza, hogy egy tanítási nap délutáni szabadidejében kiutazunk a beregszászi gyermekkorházba, és itt az árvagyerekekkel foglalkozunk. 

A diakónusok első kiutazására 2011. január 31-én került sor, 11-en voltunk. Miután odaérünk felvettük az „egyenruhát”, vagyis a fehérköpenyt, a papucsot és a maszkot. Közben hallottuk a gyerekek szívszaggató sírását.  Talán kicsit féltünk, hogy hogyan is fog sikerülni a látogatás, de bíztunk abban, hogy Isten ebben is megsegít.

Két szobában voltak elhelyezve a gyermekek, külön a kisebbek és a nagyobbak. Minket a nagyobbacskákhoz invitáltak.  Az itt lévő gyerekek zöme 7-8 hónapos volt, akik még ülni is alig tudtak, de volt 1-2 éves gyerek is, aki már körülöttünk szaladgált, játszott, beszélgetett. A kisebbeket ölbe vettük és így sétálgattunk is játszottunk velünk. Nagyon aranyosak voltak, ránk-ránk nevettek illetve mosolyogtak, ezek szívmelengető pillanatok voltak.

Az egyik kisfiúnak, Józsefnek, nagyon megrázó története van. Az édesanyja csecsemőként kirakta az utcára koldulni és kisfiút félholtan vitték be a kórházba. Borzalmas belegondolni, hogy az emberek hogyan képesek ilyen szörnyűségekre, vagy hogy miért teszik ezt. Viszont Isten megőrizte a kisgyermek életét és mi így ismerhettük meg őt.

Csak egy órát voltunk ott, de az ott lévő gyerekek a szíveinkhez nőttek. Azóta is minden nap emlegettük őket, mert nagyon hiányoznak a mi kisfiaink és kislányaink.

Mindegyikünk nagyon várja a következő kórházlátogatást, mert valóban áldásos és csodálatos szolgálat ez, amelyet Isten kegyelméből, az Ő segítségével végezhetünk.

Soli Deo Groria!

Gajdos Evelin, I. évfolyamos tanuló


Hozzászólás a(z) Bacskai Béla bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 Gondolat “Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket …

  • Tóth László

    Nagyon örülök annak, hogy mások számára is hasznosan töltitek az időtöket. Az életünket végső soron arra kaptuk, hogy mások életét gazdagabbá és boldogabbá tegyük. A gyerekek mosolyát látva ez sikerült nektek. De úgy látom, hogy ti is örültetek. Igazzá lett az Ige: aki másokat felüdít az maga is felüdül! Éljetek továbbra is ennek a szellemében!