November 20-án iskolánk tizenegy diákja Szabó György tanár úr kíséretével meglátogatta a Szolyvai Emlékparkot, hogy megemlékezzen a „málenkij robot” elszenvedőiről illetve tágabb értelemben véve a szovjet terror és a sztálini megtorlások áldozatairól.

Ugyan borús napunk volt, de a kis csapatunk mégis elindult, hogy megtegyük azt az utat, amit azok a kollektív bűnösnek kikiáltott kárpátaljai magyarok is megtettek, akiket különböző munkatáborokba vittek.

Mindehhez hozzátartozik, hogy a líceumunkban már hagyománnyá vált, hogy az odavezető út egy részét gyalogosan tesszük meg Munkácstól Szolyváig. Mivel most rossz volt az idő így csak kb. 9 km tettünk meg sétálva, tiszteletadásból. Busszal mentünk egészen Kishídvégig, leszállás után pedig elkezdtük a sétát.  A séta közben megnéztünk egy lovastul eltemetett honfoglalás kori harcos sírhelyét is. Ezután megérkeztünk a Szolyvai Emlékparkba, ahol a vírushelyzet miatt most elég kevesen voltak. A rendezvényt Dr. Tóth Mihály, alkotmányjogász nyitotta meg, majd meghallgattuk a református, görögkatolikus és római katolikus egyház megjelent képviselőit. Ezután egy személyes történetet mondott el Íjgyártó István, aki Magyarország ukrajnai nagykövete. Meghallgattuk a Tisza Csillag Kórus énekeit, aztán Dr. Dupka György elmondása alapján megtudtuk, hogy több mint egymillió ember került Magyarországról különböző munkatáborokba, közöttük sok egyházi vezető is. A görögkatolikus egyház 129 papját ítélték rabságra, továbbá 24 református lelkészt és 19 római katolikus papot hurcoltak el. A megemlékezés végén koszorúzással emlékeztek meg az elhurcoltakra.

Kicsit megfáradva, de visszaindultunk a líceumba, ahol meleg ebéd várt bennünket. Mindnyájunkat megviselt ennek az igazságtalan eseménynek az emléke, tudva azt, hogy a mi családjainkból is elhurcoltak többeket.

Szeles Dávid,

a Nagyberegi Református Líceum 11.A osztályos tanulója