„Együtt a család”


Rendkívüli hétvégén vettek részt az NbRL diákjai. 2011. augusztus 20-án a Kárpátaljai Református Egyházkerülez egy nagyszabású csendesnapot szervezett Mezőváriban. Isten kegyelméből több mint ötezer ember vett részt az alkalmon, köztünk mi is. A regisztrációnál színes karszalagokat kaptunk, nem poénból, egyéniségünk színesítésére, hanem a tumultus elkerülése végett az ebédnél. Elképedve szemléltük a több száz sornyi ülőhelyet, mely a délután folyamán emberekkel zsúfolt tengerré vált. Ebből is kitűnik, hogy még vannak halló fülek az igére.

Gyülekezés alatt dicséretek és ifjúsági énekek hangzottak el, majd nyitó áhítatot tartott Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, „Ahová az áldás érkezik” címmel. A délután ízletes ebéddel kezdődött, ezt követően ifjúsági együttesek emelték a hangulatot, melyek közül az Ébredésnek egyik volt diáktársunk is tagja, ami nagy büszkeséggel töltötte el a szívünket. Isten áldja meg a munkájukat és szolgálatukat!

Különböző missziók és versenyek színesítették a délutánt is. Az este folyamán pedig Pintér Béla lépett fel. Különleges családias légkör alakult ki. A szombat reggeli ébresztőknek köszönhetően nem volt gondunk a dalszöveggel sem. Igaz, hogy nem voltak velünk a szüleink és testvéreink, de mi ott voltunk egymásnak, mivel a Líceum egy hatalmas családdá formál bennünket, emellett egyek vagyunk Jézusban. A zárszót Zán Fábián Sándor mondta, aki a család értékét taglalta, és a csendesnapon elhangzott kincsek befogadására való buzdítással küldött utunkra.

Rohanó világunkban, amikor nincs időnk egymásra, magunkra, a családunkra szükség van arra, hogy megálljunk, akár egy napra és észrevegyük azokat az embereket, akik szeretnek bennünket. Minden ember vágyik a szeretetre, hogy szeressék és viszont szerethessen. Meg kell becsülnünk a családunkat, hiszen egy van belőle. A Líceum erre is megtanít. Míg nem lettünk beregi diákokká megszokott volt a család és a bennünket ölelő féltés, szeretet. S csak most tudjuk átérezni az igazi hiányt, mikor távol vagyunk a családi fészektől. Ne hanyagoljuk hát el azt, akik otthon várnak ránk, és akikre mi is annyira vágyunk.

Kacsó Krisztina, 3. évfolyamos tanuló

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük