A kilométereket bárhogyan le lehet győzni. Akár gyalog, akár autóval, akár repülővel. Bármivel. De a lélekmétereket csak egy módon: Szívvel”

Csitáry-Hock Tamás

Dunaalmáson jártunk

 

A Nagyberegi Református Líceum egykori és jelenlegi diákjai, illetve kísérő tanáruk, Orbán László tanár úr 2019. július 29 – augusztus 6. között a Dunaalmási Református Szeretetházba látogattak, hogy munkájukkal segítség a szeretetház életét. A líceum és szeretetház között már több mint 10 éve alakult ki ez a kapcsolat, amely évről évre lehetővé teszi az önkéntességben rejlő lehetőségek kihasználását.

Az ott eltöltött idő alatt betekintést nyertünk az otthon mindennapjaiba, megismerkedtünk lakóival. Ott tartózkodásunk alatt segítettük a szeretetházat munkánkkal. Az idén 8 lány és 6 fiú látogatott Dunaalmásra. A fiúk a tavalyi térkövezéshez hasonló munkát végeztek, míg mi lányok a konyhán zöldséget vagy gyümölcsöt aprítottunk, takarítottunk, a varrodán pedig vasaltunk. Napjaink úgy épültek fel, hogy délelőtt dolgoztunk, délutánonként pedig vagy strandoltunk, vagy kirándultunk, túráztunk, kenuztunk, fagyiztunk, kézműveskedtünk, grill partiztunk, esetleg más érdekes programon vettünk részt, köszönhetően a szeretetház intézményvezetőjének, Martonné Líviának és az otthon lelkészének, Márkus Dánielnek.

Az otthon lakóinak, vagy ahogy őket hívják „a fiúknak” egy kisebb előadást tartottunk egy áhítattal egybekötve, amit örömprogramnak neveznek, s minden önkéntes csoporttól kérik szolgálatként. A fiúk élvezettel nézték végig műsorunkat, melyben egy jól ismert mesét adtunk elő, a Répamesét. De nemcsak mi készültünk, hanem a fiúk is megleptek minket. Öröm volt nézni őket, amikor egy táncos koreográfiát adtak elő, amit olyan nagy szeretettel mutattak 

be, hogy az leírhatatlan.

A szeretetház különböző szinten fogyatékos fiúknak ad otthont. Tőlük olyan dolgokat kaphatunk, melyeket a mindennapokban nem élhetünk meg. Sokat tanultunk tőlük, mint például a feltétlen szeretetet, amit már az első nap is megtapasztaltunk, mikor találkoztunk velük; vagy hogy mindig legyen időnk a másikra; hogy mosolyogjunk, legyünk kedvesek, legyünk türelmesek. Függetlenül attól, hogy ők fogyatékkal élők ugyanolyan emberek, mint mi és sokat tanulhatunk tőlük.

Én tavaly voltam először Dunaaalmáson, de ezt az önkéntestábort vártam egész éven, mivel itt hatalmas lelki feltöltődést kaphatok, rengeteg szeretettel vegyítve. 

Befejezve szeretnék mindenkit bátorítani arra, hogy aki még nem járt a szeretetházban, jövőre ne hagyja ki ezt a lehetőséget, mivel sok mindenben tud gazdagodni itt az ember.     

Deme Angelika,

11.B osztályos tanuló