…..Színház az egész világ,

és színész benne minden férfi és nő:

fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében…

/Shakespeare: Ahogy tetszik/

Mindannyian színészek vagyunk. Kisebb vagy nagyobb arányban. Mi a drámamodulosok keresztyén jelleget viszünk be ebbe a szerepbe. A mi álarcunk Krisztus arcát szeretné tükrözni. Ott szolgálunk, ahol szükségünk van rá. Ahová elvihetjük azt az üzenetet, amit Isten átadott nekünk. Egy kicsit más szemszögből mutatjuk be a már jól ismert dolgokat.

Az utóbbi (ezzel együtt a legelső) kiszállásunk Feketepatakon történt. Sokat készültünk a szolgálatra és bátran mondhatom, hogy Isten segítségével jóra sikeredett. Több kis „színdarabot” is előadtunk, így volt közöttük mely az identitásról, volt amelyik a kapcsolatokról, volt amelyik az  önmegtartóztatásról szólt. De számomra a kedvenc mégis a Jézus életét bemutató pantomim maradt.

 Az ifisek nagyon kedvesek voltak, örültek jelenlétünknek, szolgálatunknak. Aktívan részt vettek az ifiben is, melynek témája rögeszméinkről szólt.

Az ifit követte a rövid szolgálatunk, líceumunk bemutatása és az ifisek által elkészített szeretetvendégség. Lehetőségünk nyílt megismerkedni az ottani ifisekkel, akik szívesen beszélgettek velünk, ismerkedtek, nevettek.

Nem tudom, hogy vannak vele a többiek, de engem csak pozitív élményekkel gazdagított ez a szolgálat. Újból ráébredhettem arra, hogy bár mindannyian különbözőek vagyunk mégis Jézus az, Aki összeköt,  nagyon is szorosan. Ő az, Aki végigkísérte a szolgálatunkat.

Remélem, hogy több ilyen jó élményben lesz még részünk és még több ilyen áldást is nyerünk.

Köszönjük a feketepataki ifinek a szívélyes fogadtatást és a szolgálati lehetőséget. Isten áldását kérjük életükre, mindennapjaikra. De mindenekelőtt: Soli Deo Gloria!

Erbach Viola, 3. évfolyamos tanuló