Kedd este különös hangulat lett úrrá a líceum falai között, hiszen ismeretlen ismerőst vártak a diákok. Sok ember annyira fel volt pörögve, hogy már vacsorát sem kértek. Legtöbben közülük elsősök voltak, mivel nagy teher volt rajtuk, hisz most vettek részt először vidámesten.

Hangos énekszóval csábítottuk a „piros ruhást”. Hamarosan meg is jött, de nem az, akire vártunk, mert egy enyhén „ittas” mikulás érkezett Laci tanár úr személyében. Kissé elkeseredtünk, mivel azt mondta, hogy elitta az ajándékainkat. Egy perccel később viszont kiderült, hogy csak átverés az egész és mégiscsak várható az igazi, ajándékhozó Mikulás is, aki mint megtudtuk Asztélyban is meghallotta a hangunkat, ezért befogta két fürge lábú, infó és történelem szerető, a borús napokban motorral és Volgával száguldozó rénszarvasát, hogy húzzák el a szánját Nagyberegre. A Mikulás a csodálatos énekeket meghallgatva édességgel dobálta meg a fiatalokat, remélhetőleg jutalomként.

A diákok is megpróbáltak mosolyt csalni a „Vendég” arcára. Az első osztály kezdte a műsort, akik a medvedisznó-ember tragikus történetét adták elő, humoros feldolgozásban. Ezt követve líceumunk második osztályának világhírű énekese „Zeal” lépett fel, akinek tehetséges táncosai bámulatos akrobatikai mutatványokkal nyűgözték le a Mikulást, ill. Veres Erika tanárnő is bemutatta egyik algebra óráját.

Az est fénypontjaként a harmadik osztály lépett a Mikulás elé, hogy bemutassuk mi történt mostanában velünk. Felelevenítettük a szalagavatós próbákat, nevelőtanáraink beszélgetéseit, néhány híres reklámmal színesítve, valamint a gyerekek kedvéért mesét is vetítettünk.

A könnyeket fakasztó műsor után a Mikulás mindenkinek ajándékot adott köszönet képen, majd elbúcsúzott tőlünk, hisz még sokan várták.

Ezen a csodálatos napon az igazgató úr is – aki elmondása szerint még soha nem nevetett ennyit önmagán – viszonozta kedvességünk és „Winetoo” -estet tartott, melyen rendkívül érdekes képek és „indiánok” kerültek napvilágra.

Ezek azok az esték, melyek színesítik és felüdítik diákéletünket. Ezek azok a pillanatok, amelyekre örömmel gondolunk vissza, épp ezért becsüljük meg, hisz az emlékeket senki sem veheti el tőlünk.

Kacsó Krisztina és Doktor Benjámin