A február 24-e óta tartó háborús helyzet teljességében megváltoztatta a mindennapjainkat. A bizonytalanság és kilátástalanság közepette jó azt megtapasztalni, hogy az Úr gondot visel rólunk és a bajban nem vagyunk magunkra hagyva. Az elmúlt hónapokban az összmagyarság egyként mozdult meg és kelt a kárpátaljai testvéreik, valamint a háború szörnyűségeit elszenvedők segítségére, mely nagy megerősítést jelent mindannyiunk számára.

Ez a cselekvő szeretet és tenni akarás mutatkozott meg a felvidéki magyar közösségekben, akik a háború kitörését követően azonnal gyűjtéseket szerveztek a rászorulók megsegítésére. Így volt ez a felvidéki Ipolynyéken is, ahol a település önkormányzata a digitális csatornák mellett a község hangosbemondó-rendszerén keresztül is eljuttatta a gyűjtésre vonatkozó felhívását a lakossághoz. A szervezésbe az önkormányzaton túl a helyi vállalkozók és az önkéntes tűzoltóság is bekapcsolódott, melynek köszönhetően főként tartós élelmiszereket, higiéniai és tisztálkodási szereket, gyermekápolási termékeket, taneszközöket, valamint ruhaneműket gyűjtöttek.

Nagy örömünkre szolgál, hogy az így gyűjtött adományok kedvezményezettjeként líceumunkat nevezték meg, mely intézmény a háború kirobbanását követően mindmáig szervezetten segíti a belső-ukrajnai menekültek étkeztetését, tisztálkodási és mosási feltételeit, a gyerekek szabadidős kikapcsolódását, mely komoly anyagi terhet és többletmunkát ró az iskolára.

A Nagyberegi Református Líceum nevében köszönjük Ipolynyék lakosságának az önzetlen segítséget. Köszönjük Baksa Krisztián polgármester úrnak a fáradhatatlan szervezőmunkát és a nemes felajánlást, hogy vezetőként úgy látta a legjobbnak, hogy ez a segítség a Nagyberegi Református Líceumba jusson el. Köszönjük az önkéntes tűzoltóságnak és vezetőjüknek, Lukács Bernadettnek a gyűjtéssel és raktározással kapcsolatos szervezési munkát, valamint köszönjük Kelemen Attila magánvállalkozónak és a Kárpátaljai Református Egyházkerület munkatársának, Dénes Elemérnek az adomány célba juttatását.

„… ki vagyok én és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk. …Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked, a te szent neved tiszteletére templomot építsünk, a te kezedből való, és a tied lesz mindez!” (1Krón 29,10kk)

Az Úr áldja mindannyiukat az önzetlen segítségükért!

Kovács András

igazgató