Bizonyára már tudjátok, hogy ez a hét a teremtés hete, mivel az elmúlt hét istentiszteleti alkalmainak is ez volt a mondanivalója: a világot, mely körülvesz minket, Isten teremtette. Mivel Istentől kaptuk, ezért kötelességünk óvni és vigyázni rá.

A teremtés hetének mostani üzenete az, hogy van reménységünk Jézus Krisztusban, ,,mert benne teremtett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.”  (Kol 1,16). Az Atya megalkotta a világosságot, hogy a Fiú az emberek világossága legyen; megalkotta a tengert, hogy a Fiú lecsendesítse azt és járjon azon; megalkotta a földet, hogy megremegjen, mikor a Fiú meghal és feltámad; kiásta a folyómedret, hogy a Fiú megkeresztelkedjen abban; megformálta a hegyeket, hogy a Fiú hegycsúcsról tekintsen le; gabonát ültetett, hogy a Fiú annak kalászait tépje le; megalkotta a szamarat, hogy a Fiút élete elején melegítse, végén pedig hordozza; elültette a fákat, hogy a Fiút majd fára feszítsék; életet lehelt az emberbe, hogy a Fiú emberként életével váltsa meg az embert. Krisztus életén keresztül láthatjuk, hogy minden kilátástalanság ellenére hogyan lehet harmóniában az ember a természettel és embertársaival. A teremtett világban szólal meg az evangélium. Amikor a teremtett világra és a természetvédelemre gondolunk, minden alapunk megvan arra, hogy elkeseredjünk, mert emberi számítás szerint teljesen kilátástalannak tűnik bármit is tenni a visszafordíthatatlan folyamatok ellen. Mégis, keresztyén emberekként Krisztusból meríthetünk erőt, Ő ad reménységet a reménytelenségben, hogy cselekedjünk.

Ahhoz, hogy az emberiség útja elkanyarodjon a fenyegető szakadéktól, melyek felé rohanni látszik, meg kell tanulnunk újra harmóniában élni Isten teremtett világával. És meg kel tanulnunk jól viselni ennek a teremtettségnek a felelősségét is – ,mert a teremtmények között mi, emberek felelősséget hordozók vagyunk.

Közös elkötelezettségünknek szeretnénk jelét adni, abban a tudatban,  hogy Krisztus tanítványaiként nem csak önmaguk javára, hanem elsősorban embertársunk és a társadalom közösségének szolgálatára kell állniuk az evangéliumból merített bátorsággal.

,, Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16)

Ködöböcz Csilla, Fekete Renáta