A szeles város – Sárospatak


Mint tudjátok pihenés helyett, mi a nyolcadik, kilencedik és tizenegyedik osztály néhány tagja ellátogattunk Sárospatakra. Szerda reggel indultunk útnak, 8.30-kor a beregsurányi határátkelőhelyről. A határon hamar átértünk, majd a határ után Pándy-Szekeres Anna tanárnő, és egy busz várt minket. Sárospatak felé Anna tanárnő sok érdekességet mesélt nekünk Sárospatakkal kapcsolatban.

Miután megérkeztünk megtekintettük új lakóhelyeinket, majd egy rövid köszöntő és tájékoztatás fogadott a Teológia imatermében. Ezután átmentünk a kollégium gimnáziumi részébe, ahonnan elindultunk a Rákóczi várba. A nap további részében szabad programmal töltöttük el az időnket.

Másnap nyolc órakor mentünk reggelizni, ahol a konyhán dolgozó hölgyek igencsak megdicsértek minket, hogy milyen szép csendben eszünk. A reggeli után indultunk el Sátoraljaújhely irányába, de úti célunk, mégis Füzér, s annak vára volt. A várhoz kimerítő gyaloglással jutottunk fel. Miután felfedeztük a vár minden zugát, a vár aljában hallgathattunk meg egy kisebb előadást, annak keletkezéséről, történetéről. A várhegyről legyalogoltunk, majd innen indultunk el ebédelni. Délután megrohamoztuk a sátoraljaújhelyi Tesco-t és a körülötte lévő áruházakat. Mindezek után Tokaj következett, ahová borkóstolás reményében mentünk, ami sajnos elmaradt, viszont a séta Tokaj városában feledhetetlen maradt. Este ismerkedős est várt ránk, mely teaház formájában zajlott, a fiúkollégiumban.

Az ismerkedős est után lakhelyeinkhez vonultunk, majd kisebb-nagyobb sikerekkel aludni tért a csapat (kihasználtuk annak a szabálynak a lehetőségét, hogy “akkor van villanyoltás, amikor mi akarjuk”).

A következő nap elég zsúfolt volt. Reggeli után indultunk Erdőbényébe, ahol két tájházat tekinthettünk meg. Ebéd után nagy örömünkre bob-ozni mentünk (valaki kihasználta a libegő lehetőségét is, viszont a bob-ot kivétel nélkül mindenki kipróbálta). Következett a Magyar Kálvária emlékmű együttes, mely Kárpát-medencei viszonylatban is egyedülálló látványosság a maga nemében. Megmászva a hegyet felértünk az emlékműhöz, ahol egy negyedórás pihenőt tartottunk. Lassan leereszkedve a hegyről, a buszban pihentük ki fáradalmainkat.

Másnap reggeli után tizenegy óráig takarítással, pakolással töltöttük időnket. Lassan indulnunk kellett a kollégium parkjába, ahol egy, az l848-49-es forradalom- és szabadságharcnak emléket állító csodálatos ünnepségen lehettünk jelen. A megemlékezés verseket, énekeket, táncokat és köszöntéseket tartalmazott. A végén egy koszorúzásra is sor került, amin mi is részt vettünk. Ezután ebédelni indultunk. Az ebéd után sajnos már megérkezett a busz, de mielőtt hazaindultunk volna elbúcsúztunk a fogadóinktól.

Röpke másfél óra alatt a határra értünk, ahol találkoztunk azokkal a diáktársainkkal, akik Szekszárdon voltak.

Ezek a kirándulások jó lehetőségek voltak arra, hogy megmutassuk honnan is jöttünk, s megismerjük jobban hazánkat, Magyarországot, s a benne élő embereket. Szerintem megérte ezt a pár napot rászánni a szünidőből arra, hogy kicsit kiránduljunk, de ezért csakis egyedül Istené a dicsőség, mert oltalmazott és vigyázott ránk!

Molnár Zsolt

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük