2013. február 2-án nagy érdeklődéssel köszöntöttük iskolánk falai között Tánczos Vilmost a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanárát és docensét, valamint Pozsony Ferenc tanár urat. Ők Erdélyből, azon belül is Székelyföldről érkeztek hozzánk. Mindketten nagyon érdekfeszítő és izgalmas előadással készültek, amit mi odafigyeléssel és érdeklődéssel hallgattunk.

Az első előadás, amit Pozsony Ferenc tartott, Székelyföldről és a székely emberek mindennapjairól, kultúrájukról szólt. Előadásából megtudhattuk azt, hogy a székelyek egy nagy etnikai tömböt alkotnak Románia közepén. Ez nem mindig volt így, hiszen csak 1920. június 4-e után, a trianoni döntés értelmében került ez – az addig Magyarország szerves részét képező terület – Románia uralma alá. Továbbá azt is megtudtuk, hogy honnan származnak, és milyen funkciókat láttak el a székelyek. A székelyek eredetével kapcsolatban két feltételezés létezik. Az egyik szerint a székelyek Csaba királyfi népe. Ez az állítás a székelyek nemzeti himnuszában is megmutatkozik. A másik feltételezés szerint török eredetű népek voltak. Az az egy dolog azonban biztos, hogy katonanépség volt. A magyar királyok részéről függetlenséget kaptak, amiért cserében a határvédelem volt a kötelességük. Bármikor készen kellet állniuk Magyarország megvédésére az esetlegesen kelet felől érkező mongol-tatár betörésektől, de a törökökkel szemben is.

A székely társadalom három részből épült fel. Voltak a főnépek, ők a nemesi osztálynak feleltek meg. Híresebb családok az Aporok, Kálnokyak, Mikók, Lázárok. A főnépek után következtek a lófők. Ők nevüket onnan kapták, hogy ha bármilyen hadiesemény volt, ők lóháton vonultak oda. A következő réteg a gyalogoké. Az ők nevükből logikusan kilehet következtetni, hogy gyalog, menetelve mentek a csatákba. A székely társadalom még egy érdekessége, hogy nem volt a falvak lakóinak saját földjük, hanem közösen művelték meg a falu tulajdonában álló földeket és szétosztották a megtermelt javakat. 1920. június 4-e után nagy számban vándoroltak el Székelyföldről. Napjainkban körülbelül 600 000 magyar él Székelyföldön.

Az első előadást követte a nem kevésbé érdekes második, amit egy tízperces szünet előzött meg. A szünet után ismét összegyűltünk iskolánk „zsibongó” termében, ahol Tánczos Vilmos tanár úr adott elő a moldvai csángók archaikus népi kultúrájáról.

A csángók egy igazán különleges kultúrával rendelkező kisebbség Moldvában. Felettébb furcsának és szórakoztatónak tűnik a nyelvhasználatuk, például a dió az az ők nyelvhasználatukban dzsió, és a gyerek dzsermek. Igazán értékes dolgokat képviselnek ők, bár mára a fiatalabb nemzedék vagy nagyon keveset, vagy egyáltalán nem beszél magyarul. Érdekessége kultúrájuknak, hogy utánozzák Krisztus szenvedését, mert hitük szerint ezáltal üdvözülnek. Nagyon szép és értékes imádságokat őriznek népi folklórjukban, főleg az idősebb emberek. Ezeknek az imádságoknak a nyelvezete a középkori magyaréval egyezik meg.

Mindkét előadás nagyon szórakoztató és izgalmas volt. A két előadás három órán át tartott. Az előadó tanár urak kérdéseire helyesen válaszolók ajándékkönyveket kaptak, amelyekkel az érdeklődök elmélyíthetik tudásukat a témával kapcsolatban. Az iskola is kapott egy értékes könyvekből álló csomagot, amit iskolánk lelkészigazgatója, Tóth László vett át, és megköszönve azt, felhívta a figyelmünket arra, hogy becsüljük meg nemzeti értékeinket, és érdeklődjünk a magyar nemzetiségű társaink helyzete felől.

Hosszan tartó hangos tapssal köszöntük meg az előadást, és a bölcs szavakat. Hálásak lehetünk az ilyen előadásokért mivel ezek építik jellemünket, fejlesztik tudásunkat.

Domokos DánielKöszönjük!

а Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával