Gondolom, már mindnyájan tudtok róla, de ha mégsem, akkor most tájékoztatlak benneteket, hogy a líceumunk falai között a tavalyi évben alakult egy együttes, amely először öt, majd négy tagot számlált. Ez a négy ember: Orosz Dénes, aki gitározik és énekel; Polyák Julianna, aki szintén énekel és furulyázik; Erbach Viola, aki énekel és tam-tam dobon játszik és Kovács Adrienn, aki énekel. Az együttesnek mindig időt kell szakítani a próbákra, ami Isten segítségével mindig sikerül. Már több helyre is meghívták őket fellépni, például Benébe, Orosziba, Nagymuzsalyba, Munkácsra stb. Egy csendesnap alkalmával be is mutatták tehetségüket, az egy évvel ezelőtti elsős líceisták találkozóján is ők szolgáltak. Bizonyságot tettek nekünk is az egyik hétvégi kirándulásunkon a „Bereg Camp”-ben. Áldja meg az Úr az Ő […]

Egy átlagos hétvégének indult az egész. Minden nyugodtan ment amíg, a nevelő tanáraink el nem döntötték, hogy táncesttel lepnek meg bennünket. Szokásos módon angol tanárunk Szilágyi László tartotta. Többek között új néptánccal és klasszikusokkal ismerkedhettünk meg. Igaz, a tanulók egy része nem szerette volna megmutatni tánctehetségét, ezért csak a lócákon ülve figyelték társaikat. Jómagam is kipróbáltam a táncok nagy részét és arra jutottam, hogy ezt nem nekem találták ki. Ellentétben velem a nevelő tanárainknak Rudolf tanár úrnak és Margit tanárnőnek a lépések nagyon jól sikerültek. Mindnyájunk számára szó szerint izzasztó volt a vasárnap est, ám csak ezután jött a java. Akik szerettek volna lemehettek a kollégiumba, a többiek számára Laci tanár úr bemutatta a rock and roll legjobb lépéseit. Mindannyiunk […]

Egy diáknak-, mivel emberből van,- szüksége van elcsendesedésre ebben a zajos világban. Mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy erről elfeledkezzünk. A keresztyén fiataloknak különösképpen oda kell figyelniük Istennel való kapcsolatuk ápolására, hiszen az akadályok, nehézségek életükben sokszor talán legyőzhetetlen falaknak tűnnek, így meghátrálnak. Mindezt szem előtt tartva bátran állíthatom, hogy a szövetségi óra egy áldott alkalom, és hatalmas segítségnyújtás azoknak, akik elvesztek az élet sűrűjében. Mint mindenhez, az első osztály szöviseinek közösségé válásához is idő kellett. Egy-két emberrel indítottunk, s a helyzet sokáig ilyen reménytelennek tűnt. Istennek hála ma már az állandó tagok száma kilenc körül forog. Egyik nélkülözhetetlen tagunk a jókedv. Vidám szívvel énekelve kezdünk minden szövit. Ezután Orbán László tanár úr, az alkalmak vezetője érdekesebbnél érdekesebb témákról beszélget velünk. […]

„Mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre; valakire, aki segít nekünk meghallani az élet zenéjét, hogy emlékeztessen, nem mindig ilyen rossz minden. Valaki van ott, és az a valaki meg fog találni téged.” Én erre a hétre azt a feladatott kaptam, hogy megismertessem veletek az egyik modult. Ez a modul a diakónia lenne. Aki nem tudná, a diakónia az idős embereken való segítségnyújtásáról is szól, én pedig pont erről a részéről szeretnék beszélni. Istennek hála, hogy a múlt héten, pontosabban péntek délután a modullal Katona Margit nénihez voltunk segíteni. A modulosoknak segített néhány végzős diákunk is. Feladatunk az volt, hogy az ablakot befóliázzuk. Igaz, hogy nagyon hideg volt, de jól esett, hogy segíthettünk. A munkát hamar elvégeztük, melynek végén Margit nénivel […]

Líceumunk diákjait nagy izgalom fogta el, amikor mélyen tisztelt Bandi tanár urunk bejelentette, hogy szerda este mindenki megfigyelheti a teljes holdfogyatkozást. Este nyolc óra után már senki nem fért a bőrében, mindenki nagyon várta a világraszóló eseményt. De mint egy órával később kiderült; iskolánk területéről nem láthatjuk Holdat, ezért vándorútra indultunk. Ki tudj hová tartottunk, de így biztos: a téglagyárhoz közeli út- parton kötöttünk ki. Először itt akartunk letáborozni, de később meggondoltuk és egy domb lejtőjén telepedett le a csapat apraja-nagyja. Itt csillagászattanárunk elmesélte, mi is történi ilyenkor, hogy a Föld a Nap és a Hold közé került… Ígéretet kaptunk arra, hogy amint a Hold elfogy és az ég elég sötét lesz, hallgathatunk egy kis „love story-t”. S mi csak […]

Mint már mindannyian tudjátok iskolánkban ismét megindultak érdekes és ismeretterjesztő moduljaink. Ez idén új modulokkal is találkozhatunk, mint csillagászat. Sok modul közül nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy egy nagyon érdekes és hasznos modulról írjak. Nos, ez a modul a hitoktatói modul. Többek között ez a modul az egyik legérdekesebb, mert már a nevében is benne van, hogy miről van szó. Ezt az érdekes programot iskolánk lelkész igazgatója Tóth László tartja. Az első megrendezésre kerülő modul 2011. október 16. délután volt az 1-B osztályban. Amint a program kezdetét vette a tiszteletes úr ismertette velünk a szabályokat és hozzátette:”Ez nem csupán egyszerű modul, ez az a modul, ami neked kell.” Ezek után elmagyarázta nekünk, hogy ha a modulra szeretnénk járni […]

Képzeljétek el! Én, Erbach Viola azt a megbízatást kaptam, az utóbbi szerkesztőségi gyűlésen, hogy írjak egy cikket (vagy inkább történelmi tanulmányt! Na jó csak vicc volt.:)) a drága, kis, egyetlen Új (j) lenyomatunkról. Hogy keletkezett, mi volt a neve meg stb., meg stb. Mit is mondjak? Eleinte nem örültem ennek a feladatnak, mert halványlila gőzöm sem volt arról, hogy honnan fogom megszerezni az anyagot a cikkemhez. De akkor megtudtam, hogy van egy bizonyos „Új(j)lenyomat-levéltár”, ahol a régi újságokat… és tudjátok, hogy hol van ez a titokzatos, mindenki szemétől rejtett hely? A tanáriban, egy bizonyos asztalon, ahol egy bizonyos kis mappa őrzi diáklapunk régi, antikvár példányait. (Ha gondoljátok,akár árverést is rendezhetünk!!! Ki ad többet a legrégebbi Új(j)lenyomatért?) 🙂 Na, de most […]